A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI Zoltán: Százötven éve született Soós István, Hódmezővásárhely válságkezelő polgármestere
A város gazdasági-társadalmi helyzetének megszilárdítása érdekében tett intézkedései hamar éreztették pozitív hatásukat. Ezért nem véletlen, hogy polgármesterségének 10. évfordulóján, 1928-ban egy tisztelgő gesztussal lepte meg a közgyűlés: a Mihály (ma: Dózsa György) utcát nevezték el Soós Istvánról, amely egészen az 1948-as utcanév-változtatási hullámig megőrizte nevét. Az 1929. december 16-ra összehívott közgyűlés pedig - egyedüli jelöltként - közfelkiáltással, 1930. január 1-től újabb 10 éves időtartamra Hódmezővásárhely polgármesterévé választotta. Soós a hivatali eskü letétele után hosszú beszédben tekintett vissza polgármesterségének elmúlt 11 évére. Felsorolta az eddigi nehézségeket, illetve az általa vezetett városi apparátus munkájának eredményeit, végül megköszönte a törvényhatósági bizottság iránta való bizalmát. (Beszédének írott változatát ld. a mellékletben.) A városvezetőt nem véletlenül ábrázolta a korabeli karikaturista seriffként: Soós kezdettől fogva sokat fáradozott a közbiztonság megőrzésén. Munkája annyiban sikeres volt, hogy 1919-20-ban, a Berényi-féle gyilkosságsorozaton kívül, melynek 56 áldozata volt, nagyobb, megszállók által elkövetett erőszakos cselekmény, valamint szélsőjobboldali, bosszúból eredő túlkapás nem történt. A Szathmáry Tihamér, később Lázár Dezső (1876-1962) vezetésére bízott polgárőrség - a románok kivonulásáig és az immáron államrendőrség újjászervezéséig - viszonylag hatékonyan látta el feladatát. A tűzoltóság - amelynek székhelye a harmincas évek végéig a Hódi Pál utca 6. szám alatt volt - fejlesztése is megvalósult az 1935-ös év végéig tartó időszakban: motorfecskendők, korszerű jármüvek kerültek állományába. Honvéd helyőrség létesült a „Szigetben”, a várostól délre, valamint állami méntelepet is létesítettek. Soós István hetvenharmadik évében járt, amikor kérte nyugdíjazását. Az 1935. szeptember 24-i közgyűlés elismerte polgármesterként tett erőfeszítéseit, majd intézkedett arcképének megfestetéséről. (Az alkotással Karlovszky Bertalan (1858— 1938) festőművészt bízták meg, aki - idős kora ellenére - határidőre elkészítette a portrét.) Helyére (első körben nyolc, másodikban három jelölt közül) a szintén tehetséges, ám közel három évtizeddel fiatalabb tisztviselőt, Endrey Béla helyettes polgármestert választotta a közgyűlés a város élére. Soós ezt követően a törvényhatósági bizottság örökös tagja maradt egészen 1944 novemberéig, amikor a szovjet megszállás alá került városban feloszlatták a régi, választás és adófizetés alapján összeült (amúgy erősen csonka) testületet, és új, pártok által delegált személyekből összeálló törvényhatósági bizottság kezdte meg a munkát, élén az egykori tűzoltóparancsnokkal, Kiss Pállal, illetve a korábbi szociáldemokrata párttitkárral, az ekkor már kommunista Karácsonyi Ferenc főispánnal. A nyolcvanegy éves egykori városvezető ezt - a korabeli híradások szerint - elfogadta és „...érdeklődve figyelte a neki már új világot és szeretettel érdeklődött a demokratikus városvezetés iránt.” 1948. március 9-én hunyt el. A Független Újság jellemvonásai közül kiemeli a lankadatlan szorgalmat, a szociális érzékenységet, a szeretetet, melyet munkája során tanúsított. Felsorolja polgármesteri munkásságának eredményeit, amellyel tulajdonképpen korszerű várossá változtatta Hódmezővásárhelyt. Az iránta való általános tiszteletet jelzi, hogy temetésén valamennyi társadalmi csoport képviselői 70
