A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások

Papp Lajos tálas és kályhás mindössze két évig (1930-32) folytatta mesterségét a Délibáb u. 27. alatt.

Sándor Imre (1893-?) tüzhelykészítő-mester Hódmezővásárhelyen született és itt szerzett lakatosi segédlevelet 1908-ben. Fővárosi takaréktüzhely-gyárakban szerzett tapasztalatát, 1919-től Vásárhelyen kamatoztatta, amikor villanymotorral felszerelt műhelyét megnyitotta a Deák Ferenc u. 7. szám alatt.

Szabó Sándor (1854-?) takaréktűzhely-készítő, géplakatos. 1882-től működött lakatosműhelye, melyben főként takaréktűzhelyeket készített. Nagyobb városi munkái közt a laktanya és a Központi Kávéház tüzelőberendezéseit gyártotta. Az Ipartestület szakosztályvezetője. Számtalan helyi és országos kiállításon szerepelt takaréktüzhelyeivel és kapott elismeréseket munkáiért. Működése során közel hatvan lakatos, géplakatos tanonc szabadult fel Lenkei u. 2. alatti műhelyében.

Szuromi József (1926-2008) kemence- és kályhaépítő mester, Bálint u. 8. A fiatal napszámosként dolgozó József, 17 évesen, leventeként kerül szovjet fogságba édesapjával együtt. Édesapja a fogságban halt meg, József négy és fél év után került haza és a vasúthoz került pályamunkásnak. Az újra induló vásárhelyi kályhagyártás miatt az Agyagipari Szövetkezetnél helyezkedett el 1959-ben. Itt szerezte meg 1962-ben a kerámiakészítő-, majd 1966-ban a cserépkályha készítő bizonyítványt. 1971-ben mestervizsgát szerzett a cserépkályha készítő szakmából. Munka mellett építette a kályhákat, majd 1981-től váltotta ki az iparengedélyt. Rakott fa-, szén-, vegyes tüzelésű kályhákat, majd gázolaj és földgáz üzemelésüeket is az 1970-es évektől. Kezdettől fogva rakott hagyományos és újabb típusú kemencéket, kerti és konyhai tűzhelyeket. Több későbbi vásárhelyi kályhás (Pletyka Mihály, Joó Zoltán, Nagy Zsolt, stb.) dolgozott a kezei alatt, akiknek a kályhaépítés és a kemencerakás fortélyait átadta. Elsősorban a városban dolgozott, de a környékben (Szeged, nagymágocsi kastély, Orosháza), és távolabb (Budapest és környéke, Balatoni üdülők stb.) is épített kályhákat és kemencéket. Ritka régi kályhák bontásával és újrarakásával is szívesen bajlódott. Szenvedélyévé vált nemcsak a gyakorlati munka, de a kemencerakás és a kályhák történetének kutatása is. A KIOSZ (Kisiparosok Országos Szövetsége) által kiírt „Szakmám története” c. pályázaton elismerést szerzett szakmatörténeti írásával. Még nyolcvankét éves korában, hirtelen bekövetkezett halála előtt is dolgozott.

Tarek Zoltán (1880-1952) Vásárhelyre került lakatosmester Kinizsi utcai műhelyében az épület lakatosi munkák mellett készített dobkályhákat, takaréktüzhe- lyeket és csikótűzhelyeket is.

Tóth Ferenc (1873-?) kályhásmester Hódmezővásárhelyi születésű és itt szabadult fel 1891-ben. 1899-ben lett kályhacsempe-készítő és kályhásmester. Az Agyagipari Raktárszövetkezet igazgatósági tagja. A Széchenyi u. 21. szám alatti műhelyében készült kályhacsempékért és a belőlük rakott kályhákért ipartestületi ezüstérmet szerzett.

Varsányi Lajos kályhás. Iparengedélye 1930-1942-ig volt érvényben, a Korona u. 3. alatt.

59