A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások
BENKO LÁSZLÓ RÉGI VÁSÁRHELYI MESTERSÉGEK Kemencerakók, kályhások A több ezer éves alföldi kemence Az Alföld déli részén, a Tisza-Maros-Körös közén letelepülő, első emberi közösségek már használták a - környezetükben bőven megtalálható - agyagot és a vályogot, mint a tároló- és főzőedények, illetve a kezdetleges tűzhelyek, szállások, hajlékok alapanyagát. A Körös-kultúra (mintegy 8 ezer évvel ezelőtt) egyterű kunyhóiban és azon kívül megtaláljuk a szabad tűzhelyet, majd a kezdetleges, az agyagrétegbe vájt, nyitott tetejű kemencéket. Az e korból származó gorzsai ásatásokon, a telepeket agyagkitermelő (kubik-) gödrök vették körül. Az edények kiégetése kezdetben egyedileg, szabadtűzben történt. Később agyaggal körbetapasztott boglya (kezdetleges égetőkemence) alatt, egyszerre több edényt is kiégethettek. Vadászó-gyűjtögető életmódjuk mellett kialakul a kisállattenyésztés, majd lassan, a letelepedéssel járó gabonatermesztés. Az egyre nagyobb mennyiségű gabonát nemcsak egészben hántolva, kásaszerüen főzték, hanem őrlőkövekkel durvára zúzták és lepénykenyereket sütöttek belőle. A kovásztalan vagy erjesztett (kovászolt) lepénykenyereket a hegyvidéki területeken élők tűzálló köveken sütötték, később kőből és sárból rakott alacsony kemencékben, míg az alföldi népcsoportok (kő hiányában) kiégetett agyag tűzpadkákon, később szabadban álló, vagy az egyterű cölöpházaikban agyagrétegbe vájt, nyitott tetejű kemencéikben készítették el.1 A Tiszai-kultúra (Kr. e. 5. évezred végétől) népeinek gazdálkodásában még jobban előtérbe kerül a gabonatermesztés. Az árpa- és tönkölybúza-lepényeket kézi őrlőkövekkel őrölték, vízzel gyúrták kenyértésztává és alacsony, a házon kívül épített külső-, vagy belső kemencéikben sütötték meg. A kemencéket a földházak sarkában az agyagrétegbe vájták, de már találkozunk alacsony felépítésű rakott (épített) kemencékkel is. A szkíta korra tehető a lábbal hajtós gyorskorong megjelenése az Alföldön. Ezzel egy időben kerültek felszínre a cserépőrleménnyel tűzállóvá tett fazekak és parázsborító harangok, amelyekben főzni és sütni lehetett. Szabadtéri tűzhelyeket és lepénykenyér sütő kemencéket is használtak, melyek feneke alá zúzott cseréptörmeléket raktak a jobb sütőhőmérséklet elérésére.2 A kemence aljába és falába épített cserép, mind a mai napig használt eljárás a kemencerakásnál. A nyugatról érkező kelta népesség életmódjában is összefonódott az itt talált szkítákkal. Településeik, (föld) házépítésük, sőt tüzpadka és kemence használatuk is hasonló volt. A szarmata népesség használta először a földbe mélyített, külső 1 KOREK József: Az újkőkortól időszámításunk kezdetéig = Hódmezővásárhely története 1. köt. Főszerk. NAGY István. Hódmezővásárhely, 1984. 112-184. 2 SCHOLTZ Róbert: Szkíta kori leletek...www.ookor.hu/archive/cikk/2007_4_Scoltz.pdf 43
