A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
EMLÉKEZÉS - FÜLÖPNÉ RÁKOS Éva: Emlékezés a 18-as olvasóra. Pákozdy Miklós
Itt tanulta meg a számítógép kezelését - szívesen olvasta a francia lapokat fizikálisán a tárolóról, illetve a neten, segítséggel. Szinte minden nap itt volt, elmesélte, mi történt vele előző nap, vagy mik a tervei stb. Az olvasóteremben, ha tudott, segített az olvasóknak, amikor látta, hogy szótáraznak, mert szívesen foglalkozott az idegen nyelvekkel. Édesapjáról, aki Pákozdy Ferenc jeles költőnk és műfordítónk - keveset beszélt. Szinte zavarta, hogy az ő árnyékában kell élnie... Pedig akár büszke is lehetett volna rá. Ha az volt is, de nem mutatta. Emlékszem, amikor Debrecenben emléktáblát avattak annak a háznak a falán, ahol édesapja élt - erre az ünnepségre nem is akart elmenni. Én rábeszéltem, sikeresen, s így részt is vett rajta. Később megköszönte ezt. (Lásd mellékelt fotó.) Sokáig lakott a Tóalj utcában albérletben, gyakran emlegette a házinénijét. Aztán el kellett költöznie a megszokott albérletéből, majd Szentesre került, s megszakadt vele a kapcsolat. Talán két éve, hogy Miklós napra áthozta őt unokatestvére, mi pedig csomagot készítettünk részére, aminek nagyon örült. Halálhírét is Pákozdy Katalintól tudtuk meg, aki rendszeresen tájékoztatott levélben bennünket Miklós állapotáról. Miklós írásos hagyatékát könyvtárunknak ajándékozta - így, aki kutatni szeretné Pákozdy Miklós munkásságát, a helytörténeti állományban betekintést nyerhet novelláiba, versfordításaiba, kéziratos hagyatékát rendezheti. Köszönjük Katinak, hogy minket, könyvtárunkat választotta, ahol Miklós mindig szívesen időzött, míg Vásárhelyen élhetett. Bizonyára ma is szívesen látogatja az égi könyvtárakat, s égi lexikonokat, versesköteteket bújva munkálkodik tovább... Temetése 2013. február 13-án 13 órakor volt a Katolikus temetőben. Őrizzük meg emlékét! DIÓSZEGI SZA BÓ PÁL Ne menj még... Pákozdy Miklóshoz „Do not go gentle into that good night” Dylan Thomas Itt hagynak a nagy Öregek, vakon, őrzöm kézfogásunk minden ágát!- Most könnyeim törlőm hallgatagon: Add - ne menj még - Szellemed világát! Mint téli tölgy, lombtalan-kopaszon, meg nem ért Tavasz félelme jár át; köszönni nem tudok, halogatom: Add - ne menj még - Szellemed világát, mert nélküled tompán tapogatom a tegnapok tűnő tudományát! Nem segít könyvtár, sem propemptikon: Add - ne menj még — Szellemed világát! Mert örülnék - tőled! - annyi kincsnek! De jól tudom, most nem Te mégy: visznek. 294
