A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - MAKÓ Imre: Hódmezővásárhely címertörténete
a klisé elkészítésére vonatkozóan a levéltári dokumentumokban semmiféle utalás nem található. Úgy tűnik, és a későbbiek is azt mutatják, hogy a kálvinista, puritán szellemiségű város és vezetése nem tulajdonított különösebb jelentőséget címere megalkotásának és használatának. Az említett, 5 centiméter magas fekete-fehér grafikus képen, úgynevezett csücskös talpú pajzsban, az itteni hagyományos címerábra látható: felül jobbról a nap, balról a hold, alattuk jobbra hajló páncélos kar 3 (az árnyékukkal összesen 6) szál nyílvesszőt markol. A pajzs tetején a címer fontos kelléke, a sisak helyezkedik el, amely ez esetben a lovagi tornák nyitott sisakja. Pán- tos sisak, még közelebbről annak a függőleges pántokat összefogó merevítő pántokkal rácsozatot alkotó, rostélysisaknak nevezett változata. A nyakrészt láncon függő kis medál díszíti. A sisak elengedhetetlen része a két oldalra leomló takaró - a szokásos akantuszlevél megoldással - több ágra oszló, kacskaringós elrendezésű. A címert felülről a sisakon lévő ötágú korona zárja le. Az igényes kivitelű grafika egyes részeinek vonalkázása a heraldikai jelrendszer szerint azok színét is jelzi, így a pajzs mezejének vízszintes vonalkázása a kék színt. (9. ábra) Megjegyzendő, hogy a még rendezett tanácsú város 1872-ben, az előbbi nyomda által előállított szervezeti szabályaira még nem került címerrajz. Ez díszíti viszont az 1877-1896. évekről, majd kisebb módosításokkal megújított klisével és árnyékolásra utalás nélkül már 6 szál nyílvesszővel az 1913. évig, öt egymást váltó helyi nyomdában előállított polgármesteri éves jelentések címoldalát is. Az 1914. évi jelentéstől a korábbinál igénytelenebb kidolgozású rajzon a változás az immár pántos sisakrostélyban és a címerfoszlányban jelentkezett. Szentesen 1887-től jelenik meg kinyomtatott hatósági dokumentumokon a városi címer, itt ezen az ábrázoláson tűnik fel először pajzsfedőként a sisak, sisaktakaróval és koronával.7 Mindez talán a szomszédos Vásárhely mintájára történt, a kiegészítő díszek és mindenek előtt a csupán elvétve alkalmazott rostélysisak erre engednek következtetni. A pajzsot kiegészítő nyakláncos sisak koronával és a kétoldalt lelógó foszlányok a címeralkotók által az egyik leggyakrabban alkalmazott megoldás volt. Az 1880-ban megjelent Magyarország címertárában 14 vármegye, 5 szabad királyi város, 9 rendezett tanácsú város, 14 mezőváros és községek címerében látható, kivétel nélkül pántos formában.8 Ide sorolható Szeged szabad királyi város címere is, 7 LABÁDI Lajos: Szentes címertörténete. Szentes, 1989. 20. 8 TAGÁNY1 Károly: Magyarország címertára. Budapest, 1880. 23 9. ábra
