A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - GYÁNI Gábor: A politizáló értelmiség sorsa a 20. században. Gyáni Imre élete

rek hosszú sorában - még 1956 előtt). Mindezt tekintetbe véve az 1956 utáni bírósági eljárások teljességgel kimerítik a koncepciós per fogalmát, lévén, hogy határozott politikai célok érdekében „amorális” jogszabályokat alkalmazva, és még inkább: az egyes jogszabályokat amorális módon kifordítva állapították meg bennük az államellenes bűncselekmény fogalmát (tényálladékát).47

Az immár érvényes bírósági ítéletet követően Gyáni Imre útja, mint rajta kívül még sokaknak, a szegedi Csillag börtönből abba a váci fegyházba vezetett, ahol az öt évnél hosszabb börtönbüntetésre ítélteket tartották fogva. Nem sokat lehet tudni ott eltöltött éveiről; másoktól eltérően, ö maga nem igen beszélt róla szabadulása után. Mindenesetre nyelveket kezdett tanulni, angol és német nyelv tanulására adta a fejét és ennek révén hamarosan a váci börtön híres fordítóirodai részlegén dolgozhatott, ahol számos korábbi elvbarátjával (többek közt az 1939-ben debreceni egyetemistaként megismert Vásárhelyi Miklóssal) hozta össze újra a sors. Amikor pedig bekövetkezett az enyhülés (más néven: a kádári konszolidáció), és vele együtt az amnesztiák ideje, hat évre szóló büntetési tételével az 1960. évi 10. számú törvényerejű rendelet hatálya alá esett: 1960. április 1-én szabadult börtönéből.41' Összességében valamivel több mint a felét kitöltötte a rá kirótt büntetésnek.

Szörnyű nehéz volt számára is az élet újrakezdése. Jogfosztott emberként (ez tíz évre szólt) egy ideig rendőri felügyelet alatt állt (REF-es volt), nem vállalhatott tehát tanári állást (mert nem kapott erkölcsi bizonyítványt, ami pedig elengedhetetlen volt ehhez). Végül régi parasztpárti felső kapcsolata, Erdei Ferenc segített rajta, aki - némelyek szerint lelkiismereti okokból - olykor felkarolta a börtönből szabadult volt barátait és egykori párttársait. Ezúton nyert apám alkalmaztatást a MTA Agrártudományi Intézetében mint külső adatgyűjtő munkatárs. Abban állt a munkája, hogy évente három-négy alkalommal átvette Budapesten a tudományos adatgyűjtő és feldolgozó nyomtatványokat, amikkel pedig elkészült, azokat postán beküldte a fővárosi székhelyű akadémiai intézetnek. A középszintig feldolgozandó adatokat két helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet rendszeres felkeresésével kellett volna összegyűjtenie. Amikor azonban a helyi párt és tanácsi vezetés erről tudomást szerzett, megtiltotta a két érintett vásárhelyi szövetkezetnek, hogy Gyáni Imrét beengedjék magukhoz. Nemhogy helyben nem vállalhatott munkát, a helyi potentátok még azt sem engedték meg neki, hogy munkája révén - akárcsak ilyen laza módon is - bárkivel kapcsolatba kerüljön a városban. Ezért két Duna-Tisza47 Ehhez közeli definíciót fogalmaz meg: KAHLER Frigyes: Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per = SZEDERJESI Cecília (szerk.): Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon. Salgótarján - Budapest, 2008. 257.

4Í< A Váci Országos Börtön ez ügyben hozott Határozatának másolati példánya a szerző tulajdonát képezi. Az 1960-as amnesztiáról és a továbbra is fogva tartott politikai foglyokra gyakorolt hatásáról ld. KERTÉSZ Dezső - LITVÁN György: Váci börtönsztrájk, 1960. Visszaemlékezések és dokumentumok = Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete. Évkönyv IV. 1995. Budapest, 1995. 163-232.

230