A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - VINCZE Gábor: Adalékok a hódmezővásárhelyi Volksbund-csoport megalakulásához és működéséhez

származás, közös erkölcs és közös szokásúak voltak, - de ami a legfontosabb lett volna szellemileg és világnézetileg különbözőek voltak, az egyesítésükre, szellemi fejlődésükre senki sem gondolt. Nagyon sok népi német élt így, bár egymás mellett, de nem egymásért. Egy ilyen állapot azonban csak addig tarthat, amíg a többi vele élő nemzetiségek, illetve népek között hasonló állapotok uralkodnak, ahogyan az a múltban úgy is volt. Amíg a magyar, szerb, román, szlovák, stb. népcsoport sem törekedett a saját életlehetősége illetve nemzeti élete felé. Abban a pillanatban azonban, amidőn az egymás mellett élő nemzetiségek, vagy népcsoportok közül valamelyik ebből a világnézetből kilép és öntudatosan a nemzeti élete felé és annak követésére, és a saját életterének kialakítására törekszik, az egyensúly megbillen, minek következtében a többi népcsoport is kénytelen hasonló módszerekkel átállítani létüket, mert különben megszűnés a sorsuk.

A mi hibánk, hogy amíg hazánk többi nemzetiségei már öntudatos nemzeti élet felé haladtak, saját iskolákkal (román, szerb) és saját intelligenciával rendelkeztek, a magyarországi németség cél- és vezetés nélkül volt. Német iskola hiányában, nemcsak hogy saját intelligenciánk nem volt, mert nem nevelhettünk, hanem saját fajtánk, mely magyar iskolába járt, magyar szellemben nevelkedett, vé- gül asszimilált ellenségünkké vált. Ez azonban ma már másképen van, más időket is élt a múlt mögé bújni, vagy az idők változásával és fejlődésével nem tűrni, vétkes mulasztás. Új Európa van alakulóban és annak kialakításába nekünk is kötelességünk közreműködni. Meg vagyunk győződve arról hogy az az út, amelyet mi járunk, a jobb német jövő felé vezet, együtt működve magyar testvéreinkkel a magyar haza jobb és szebb jövőjét is szolgálni akarjuk. Nem fogunk nyugodni azonban mindaddig, amig az utolsó népi németet is a mi építő munkákba, népünk és hazánk javára meg nem nyerjük, tekintet nélkül arra, hogy beszéli-e még anya- nyelvét, vagy sem, nem akarjuk a másét, de a mienket nem hagyjuk. Amíg népünk népi álmába merült, amíg csendes volt, a népiségét még nem tekintette eladhatatlan értéknek, - amíg hajlandó volt mindarról lemondani, ami más nemzetiségtől megkülönbözteti amúgy egy más népiségbe való beolvadás útját járta, nagyon keveset beszéltek erről a németségről, de ha időnkét akadt német ember, akiben német vére felkiálltott, öntudatra ébredt, aki erős hitével, eszméjének hatalmával egy gyúlékony szikrát dobott szunnyadó népe közzé - akkor annál többet beszéltek róla persze elítélően. Hát pont nekünk róják fel, hogy ha németek akarunk maradni? Vagy egyáltalán lehetünk-e mások? Ugyebár nem, sem fajvédő magyarok, sem törzsökös magyarok, sem más magyar nemzetségek, mi csak németek maradhatunk, azért még lehetünk jó állampolgárai hazánknak. így fajtájáért küzdő nem is maradhatott soká egyedül, - mindig több és több néptársunkban felébredt a német öntudat és találta meg az utat a harcoshoz, és bátran járták azt az eleinte különösen rögös utat, melyet a vezér kijelölt. A kis tábor új ideálokkal, új eszmékkel kísérelte meg a német csoport felrázását, így érkeztünk meg végre népcsoportunk felébredéséhez. Azóta ez az ébredés, mint egy tavaszi zápor megy keresztül népünkön. Ha itt-ott történtek is visszahatások, azok a megkezdett fejlődési folyamatot már nem állították meg.

179