A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - CSÁNYI Viktor: Újabb régészeti adatok a középkori Hódmezővásárhely településszerkezetéhez

kézen lévő Gyulát elzárja az élelmiszer-utánpótlástól.26 Ezt követően Hódmezővásárhely 1698-ban települt újjá. Ekkor a város központja a mai Kossuth tér és környéke lett, ahol azonban egyaránt megtalálhatóak a korábbi megtelepedés nyomai is. A régi Hód falu utcái egy időre elnéptelenedtek és azok területén csak az 1808. július 30-i nagy tűzvészt követően indult újra az élet.

Blazovich László a 16. századi defterekben olvasható utcaneveket is elhelyezi a rekonstrukciós térképen.27 28 A 2009-2012-ben tett megfigyelések eredményeit és a korábbi adatokat térképre vetítve elmondhatjuk, hogy az egykori falu nevét őrző, személynévi eredetű Tarján utca elhelyezkedését a későbbi árvízvédelmi téglafallal párhuzamosan, valahol a mai Zrínyi utca vonalában feltételezhetjük (6. kép), vagyis valamivel mindenképpen délebbre, mint ahogyan azt a Kratochwill Mátyás által rajzolt térképen láthatjuk. Erre abból következtethetünk, hogy a Kossuth tértől északra és északnyugatra (a Best Western Hotel Ginkgo Sasnál, a Tornyai János Múzeumnál, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központnál, a Dr. Rapcsák András úton végzett földmunkák során) nem kerültek elő középkori emlékek.

Továbbá az egyes helyszíneken jelen lévő, vagy éppen hiányzó régészeti leletek alapján a mai város egy részén megkísérelhetjük a 16-17. századi település kiterjedésének meghatározását (7. kép). Az alföldi városokra vonatkozóan nem ismerünk a mai fogalmainknak megfelelő várostervező-szervező tevékenységet, erőt a középkorban.2* Nincsenek általános tendenciák, ugyanakkor a természetföldrajzi környezet meghatározó szerepét hangsúlyoznunk kell. Ennek megfelelően Hódvásárhely déli határát a Hód-tó északi magaspartjának déli oldala jelenthette, ennek vonalát az árvízvédelmi téglafal ma is jól jelzi.

Más problémával szembesülünk a mai belvárosban, ugyanis a város területét korábban tagoló erek, kisebb tófelületek, melyek a középkori település képét meghatározták, mára teljesen eltűntek. Ennek megfelelően megfigyeléseink során jelentős különbségeket tapasztaltunk az alapkőzet jelentkezési szintjében, összetételében. A Kossuth tértől északra helyenként meszesebb alapkőzet mellett, kagylóhéjakban és csigavázakban gazdagabb rétegeket is megfigyelhettünk, ami egyértelműen utal a korábbi, vizes környezetre, egyúttal magyarázattal is szolgál az emberi megtelepedés nyomainak hiányára.

Mivel egy alig 1 km2-es területen immár több, az alapkőzet szintjét elérő „szelvényt” ismerünk (7. kép, négyzetekkel jelölt területek), megkísérelhetjük a középkori település egy részének kiterjedését meghatározni. Elegendő adat hiányában azonban nem tudjuk az egyes települési fázisokat elkülöníteni, és városfejlődési tendenciák felvázolására sem vállalkozhatunk, a város egy résznek maximális kiterjedését kísérelhetjük meg mindössze meghatározni.

26 NAGY Imre: Magyar Városok Monográfiája. Szentes. Budapest, 1928. 81.

27 BLAZOVICH László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. 68-69. (Dél-alföldi évszázadok, 17.)

28 Do. 81.

13