A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY Emőné: Móricz Zsigmond látogatása a nagymágocsi Károlyi-kastélyban 1936-ban

Ó szegény próbálta szépíteni, hogy van közte egy-egy bokor szép lila amerikai is. És hogy’ nem értéktelen, mert az apróvadnak ez a búvója s nála a vadászatból 20.000 pengőnek kell befolyni. Azt hiszem önáltatás. Igen sok a fácán meg az őz. És a vadászoknak kiadja a kastélyt is. De még így is sok. Ha egy uradalomban sok a vad, több a kár, mint a haszon. Van most egy extenzív gyümölcsösnek nevezett módszer. Húsz méteres közök­kel a szántóföldeken gyümölcsfák vannak ültetve. 48.000fája van így már kitelepít­ve és azt mondta, hogy ez aranybánya lesz pár év múlva. Ellenbe a kecskemétiek másnap azt mondták, hogy a gróf erre rá fog fizetni, mert képtelen lesz szabálysze­rűen védeni a roppant területen elhelyezett fáit, s képtelenség a fák alatti talajt kellően művelni. Erre a rendszerre a mezőgazdasági kamara szerint is csak ráfizet­ni lehet. Ezt nem tudom. Mindenesetre ez a gróf eddig a legrokonszenvesebb egyéniség, akit eddig is­merek ebből a fajtából. Ha jobb neveltetése lett volna, kitűnő ispán lehetett volna belőle. így, ha soká él, a végén a szegényházban fogja végezni. Most gondolja meg a sajátságos helyzetet, amibe kerültem. Egyfelől ott van a még mindig őrületes pazarlással fenntartott kastély egy ember, egy család számá­ra. Ahol ezek oly példátlan magánosságban élnek, mint a többi mágnás a maga kastélyéban. Kizárólag csak családtagokkal érintkeznek. Van öt gyerekük és nyolc unokájuk, mondta grófné. „Ez csak elég? ” Hát nem elég: el vannak vágva az élet­től. Szellemileg nem elég. „ Mi itt élünk egész éven át, mióta a budai palotát elad­tuk. Télen néhány hétre megyünk fel, különben csak gazdálkodással foglalkozunk. ” A gróf mondta, hogy naponta két órát lovagolnak, ő is a felesége is. Kérdeztem, hogy a rangtársakkal hogy érintkeznek. Pallavicini Alfonz Károly őrgróf a szom­szédjuk s ennek még ma is 44.000 holdja van. Mikor látta? — Minden öt évben egyszer — mondta a gróf. - Az egy hülye. Nem szeretem a hülye grófokat. Amilyen eredeti és kedves állásfoglalás ez a plebejus oldal felé, annyira elzár­ta bbá teszi az életüket. Alfonz Károly őrgrófról azt beszélik soha polgári elemmel nem áll szóba. A jegyzőknek húsz év óta nem volt alkalmuk magukat bemutathatni előtte. így ezek az urak valósággal monomániába kell hogy essenek. A saját jószág- igazgatója elcsapatás terhe alatt nem mondhat neki a legcsekélyebb ellentmondást sem. így legfeljebb a könyveken át találkoznak az élettel. Sociális szempontból a legnagyobb mértékben helyes, hogy a grófi tulajdon­ban levő földnek egy természetes parcellázás útján szétporladnak és ezer meg ezer kisember kezébe jutnak. Mondtam a grófnak, hogy az öcsém is vett egy parcella erdőt az ő diósdi parcellázásában. Nagyon szép fákat kapott. De ezenfelül már az is egészséges dolog, ha az ő gazdálkodási rendszerükből kiesik egy darab föld. Mikor már egy óráig kocsikáztunk s ő megmutogatta fáit, nagy dendrológus, 52 fajta fenyője van s ,, nincs olyan fafajta a magyar klíma alatt, ami nála meg ne volna”... azt mondtam neki: - Mondja kérem, mi annak az oka, hogy a tavasz itt van, május 6... s egy óra alatt csak három nőunkást láttunk, aki kapál... Egy lelket sem az egész területen, kivéve három vagy négy egyenruhás 131

Next

/
Thumbnails
Contents