A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY Emőné: Móricz Zsigmond látogatása a nagymágocsi Károlyi-kastélyban 1936-ban
Most láttam először a grófot. Roppant érdekes, temperamentumos ember. Jellemző hogy Szentesen az urak rémülten figyelmeztettek, hogy okvetlen fekete ruhában menjek, mert az etikettre végtelenül sokat ad, elmondtak egy esetet, hogy egy püspököt nem volt hajlandó csak úgy fogadni, hogy ő a lépcső tetején várja. Soká folyt a tárgyalás, hogy jöjjön le legalább az alsó fokra. Nem tette meg, erre a püspök lemondott a vizitről. A gróf elnyűtt vadászruhában, barna vászonban fogadott bennünket. Ezt azzal tette jóvá, hogy a legnagyobb mértékben kedves, eleven és bizalmaskodó volt. Hát persze, ő otthon volt. A grófné azonban feketében volt. Én igen lehangolt voltam: Nagyon hatott rám az árpádtelepi nyomor s a grófi tragédia. A grófiéval beszélgettem s csak arról, hogy mennyit veszített a Károlyi család az elszakítások óta. Hát igen, csak Szatmár megyében 160.000 holdjuk maradt ott. És lássa, itt egy sajátságos lelkiállapot állott elő bennem, amiről Maga is emlékezik. Hogy én szigorú és fölényes kritikusnak látszottam bizonyos osztállyal szemben. Valósággal elfogult, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. Igen. Most azonban ezzel az osztállyal nagy fordulat történt. Már két év előtt gróf Czirákyné meghatott, - beszéltem én erről már Magának - mikor nagyon őszintén s adatszerűén mesélte e a saját sorsát. Andrássy Gyula leánya valósággal a nyomor szelét érzi. 5.000 holdjuk van, de azon annyi a teher, hogy ők annak a kamatját sem bírják kitermelni. S ahogy felsorolta a legközelebbi rokonainak életét, az derült ki, hogy a mágnás osztály a megsemmisülés szélén áll s ez különös módon a részvétet ébresztette fel bennem. Úgyhogy én most nemcsak az állati nyomorban szenvedő földmíves proletariátust sajnálom, de még a grófokat is. Még tíz tizenkét év előtt Ulian (ügyvédje volt K. I-nek s nálam vendég volt akkor. Azóta kicsit e/hidegedtünk egymástól.) azt mondta, hogy Károlyi Imre dicsekedett előtte, hogy ő a leggazdagabb ember Magyarországon. S most mikor végre látta, tessék, az összeomlás szele suhog az üres nagy mezei palotában. A grófné hirtelen megöregedett nő, a gróf azonban vagy nagyon könnyelmű, vagy nagyon bizakodó természet. A lunch állott: előétel féligkeményre főtt tojás, spenóttal színezett szósszal és kitűnő spárga körítéssel. Aztán őzgerinc, nagyon pompásan elkészítve,sokféle körítéssel s valaminagyszerű tészta sült. Francia konyha, igen ízletes és bőséges, és nagyon jól is ízlett. A környékbeli uraknak bizonyára a leves hiányzott. A gróf egyre jobban belejött a vendéglátásba. Azt hiszem, tőlem félt egy kicsit, mert velem nem igen beszélt s én épen nem mondtam neki kedvező válaszokat, de nem voltam támadó. Felajánlotta, hogy körülkocsikáztat a birtokán. O ült a bakra s egy óra hosszáig kocsikáztunk... Van egy büszkesége, most virít az orgona, s nála van egy orgona allé, oly magas, hogy a kocsiból nem látni ki a szántóföldekre: három és fél kilométer hosszú.- Mennyire értéktelen - mondtam. Képzelje el, hogy a leghitványabb Játtyú orgona, ekkora tömegben. 130
