A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - ANTAL Tamás: A vásárhelyi Kun Béla a törvényhatósági reformokról, különös tekintettel a virilizmusra

ban éppen úgy hordozzák a nemzeti eszményképet és az ahhoz való hűséget, mint a nagyobb vagyonúak”, habár adóösszegben kifejezett javaik az utóbbiakét nem érik el. Persze a szó közjogi értelmében ez már nem virilizmus lett volna. Az értelmiség és az anyagi vagyon olykori szembenállására is felhívta a figyelmet: „a gazdag diplomás ember bekerülhet virilis jogon a törvényhatósági bizottságba, a szegény diplomás ember pedig kívülről nézheti, amint ő felette rendelkeznek és intézkednek”. Történelmi analógiával élve: ha ez a rendszer hamarabb született volna meg, Szilágyi Dezső, Eötvös Károly, Irányi Dániel és Vázsonyi Vilmos, mint szegény diplomás emberek, talán nem is kerülhettek volna a közéletbe.47

A Scitovszky Bélához címzett felszólalását találóan ekként zárta: ha „az a felfogásunk, hogy egy gyorsabb demokratikus haladás sem ártana a nemzeti ügynek és a magyar jövendőnek, akkor legalább a kezdő lépéseknél engedje meg a t. belügyminiszter úr azt, hogy a törvényhatóságok a saját lábukon járhassanak, felesleges gyámkodást ne gyakoroljon felettük [,..].”48

Utószó

Kun Béla és képviselőtársai idézett indítványait a többség elvetette.49 Összességében az 1929. évi törvényhatósági és egyéb közigazgatási reformok számos kérdést hagytak nyitva, mégis alkalmasak voltak a dualizmuskori közjogi intézmények konzervatív jellegű megújítására, azonban a fentebb ismertetett bírálatokból eredő ellentétek feloldása később nem valósulhatott meg: az 1933-ban kezdődő politikai jobbratolódás s az új bel- és külügyi államcélok a területi szintű közigazgatás autonómiájának kiszélesítését megakadályozták.

4/ KHN27-31. XIX. 226.

48 KHN27-31. XIX. 233.

49 KHN27-31. XIX. 236-237.

1 16