A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

Imre utca 22. számú házának (Szántó Kovács János szülőházának) falán olvashatott a külvárosban épp arra bolyongó. És talán még a negyedik, immár posztumusz kötet címadó verse.

Közösség vállalása és fórum biztosítása azoknak, akiket a polgári antifasizmus irodalmi fasisztáknak bélyegzett, akiknek a negyvenötös igazolásoknál példás büntetést kértek. A szilencium oldása Németh Lászlónak, Szabó Lőrincnek, Kodolányi Jánosnak, Sinka Istvánnak. Galyasi, a Tornyai Társaság, a Puszták Népe talán hajlott az elvárások felé, talán nem, de határozott, kritikus kiállásuk nem volt. Ezért teremtettek ők külön fórumot. Sarkadi Imre 1946-os lapszemléjében viszonylag megértő: "... komoly igények feszülnek ott. ” Lukácsy Sándor marxista bírálattal alig leplezett ellenforradalmiságnak bélyegezte az új folyóiratot. Ke szí Imre, Hajnal Anna költőnő férje sem volt kíméletes a Tiszatáj hasábjain, az akkor már egy éve csak irodalmi estek szervezésével látszatra működő, folyóirat nélküli, egyszemélyes szerkesztőséggel. Németh László - ezzel szemben - példa nélkülinek tartotta, hogy egy ötvenezres lélekszámú városban, egy időben, két irodalmi-művészeti folyóirat is jelen legyen.26 A művészet olyan sziget, amelyre az avatottakon kívül senki sem léphet be - vallották. A művészet legyen mindenkié - vetette ellen Sztálin szuronyaira támaszkodva, a népi demokrácia védelmében Rákosi és a politikai rendőrség. ,jiogyan állunk a magyar irodalommal?” - tette fel kérdést Vöröss, nem véletlenül: a háború után az első írókongresszust 1946. június végére hívták össze Debrecenbe. A kérdés nem költői, mert megválaszolja azonnal: „... vajon csak a mi szűk nyelvi határaink szabják meg Európa szűk ismere26 1946. februárban szerveződött újjá a Tornyai Társaság; Márványtábla Szántó Kovács János szülőházán. Készülődés a július 14-iki napra = AU, 1946. jún. 28. 3. p.; Kriván Ferenc szobrász kőfaragóműhelyében készült a tábla, rá Vöröss István erre az alkalomra írt (itt közölt) versét feliratozták; Szántó Kovács János-emlékünnep végleges műsora = AU, 1946. júl. 11.; Az Imre utca 22. háznál; HAJDÚ Géza: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak, 1827-1944. Szeged, 1977. Itt is olvasható a vers; Még a II. világháborút lezáró párizsi béketárgyalások előtt (1947. február 10-én írták alá), 1946. febmár 27-én Magyarország és Csehszlovákia lakosságcserére vonatkozó szerződést kötött, ezt az 1947. évi XV. törvény hirdette ki. A lakosságcsere a magyarországi szlovákok számára önkéntes, a szlovákiai magyarok számára azonban kötelező jellegű volt. így érthető a „hát elvesztetted, ímhol, a hazádat” sor. Bátor közlés volt a Délsziget első számában (1946. október!). A bemutatott kéziratban nyírfa a zord pribék. A nyomtatásban megjelent tölgy plasztikusabb kifejezője a mondanivalónak. Ugyanakkor a cserének oka lehetett az is, hogy könnyű félreasszociálni: a nyírfa a nagy orosz tajga emblematikus szimbólumává lett; LUKACSY Sándor: Vidéki folyóiratok = Valóság 1947. jan. 45-49.; „A Délsziget [vezércikkében] egyben megadja a választ arra is, hogy miért közönyös a Puszták Népe a parasztság igazi problémáival szemben. A két folyóirat munkatársai ugyanis nagyjából ugyanazok, s ami a Puszták népében inkább, mint impotencia jelentkezik, az a Délszigetben már, mint alig leplezett ellenforradalmiság árulja el magát. A köntös persze szépirodalmi. ...a folyóirat beköszöntője nyíltan hitet tesz a nem-mindenkinek szóló irodalom és a mindennapiságból kiemelkedő tömeg utálata mellett. .. .Persze nem arról van szó, mintha kifogásolnók, hogy a vidéki poéták verselni merészelnének. Kifogásolható azonban a vidéki értelmiségnek az a magatartása, hogy a kultúrateremtés lehetőségét csupán az esztétikai műveltség irányában látja. Pedig meg kellene értenie, hogy amíg a gazdasági, szociális, stb. problémák terén nincs előrehaladás, addig az irodalmi kultúra szükségképpen gyökértelen marad. A demokráciának pedig nem ilyen gyökértelen kultúrára van szüksége.” Lukácsy egyik alapítója a marxista Valóság című folyóiratnak. Tanulmányt érdemelne az ember világnézeti finomhangolódásának folyamata: Lukácsyt az 1956-os eseményekben játszott szerepéért ötévi szilenciummal büntették. Akkorra már ő maga is „kifogásolható” magatartást tanúsított; SARKADI Imre: Délsziget = Szabad Szó, 1946. dec. 24.; KESZI Imre: Vidéki folyóirataink problémái = Tj, 1948. 8-9. sz. 265-270., a Délsziget 1947 márciusától, a 3. szám után „szünetelt.” 1986 tavaszán a 4. számtól folytatta Moldvay Győző haláláig. Az 1996. 35. sz. már kegyeleti.

313