A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - BENKŐ László: Megnyitó
MEGNYITÓ Tisztelt Emlékezők! Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Előadók! Kedves Vendégeink! Szeremlei Császár Sámuel ref. lelkész, polihisztor, városunk első nagy helytörténeti írójára 25 évvel ezelőtt (1987-ben, születésének 150. évfordulóján) tisztelegtek emlékkonferenciával Hódmezővásárhelyen. Olyan jeles előadók részvételével, mint R. Várkonyi Ágnes, azóta Széchenyi-díjas történész, akadémikus, Varsányi Péter István a történettudomány kandidátusa, akadémikus, néhai Herczeg Mihály, nyugalmazott városi levéltár-igazgató, Kruzslicz István Gábor, a városi levéltár igazgatója, Kovács István helytörténész, tanár, és Szigeti János tanár, helytörténész. Ennek nyomán, a helytörténetírás újjáéledésével, a korábbi évtizedek szinte egyoldalú kutatásai és megjelenésük kiszélesedésével alakult meg (1991-ben) a vásárhelyi helytörténészek baráti közösségéből a Szeremlei Társaság. A mostani Szeremlei Emlékülés, amelyet a Szeremlei Társaság és az ősi Bethlen Gábor Református Gimnázium közösen szervezett, a tudós református lelkész születésének 175. évfordulójára, szeretné bemutatni életét és munkásságát, azok számára, akik nem ismerik azt. Ugyanakkor azokhoz is szólnak az előadók, akik ismerik ugyan a Szeremlei életművet, de új ismereteket akarnak kapni ma. Az emlékülés témái lelkészi tevékenysége mellett, a helytörténészek és Vásárhely 19. század végéig terjedő története iránt érdeklődők által legtöbbet forgatott monográfia, Szeremlei Sámuel: Hódmezővásárhely története című munkája köré csoportosul. Itt köszönöm meg Igazgató Úrnak és a nagy múltú Gimnáziumnak, hogy méltó helyet és méltó időpontot - hiszen közeleg a reformáció emlékhete - biztosított az emlékülés számára. Hódmezővásárhely tudós helytörténésze Szeremlei Sámuel 1837-ben, a Borsod vármegyei Gelejen születik többgenerációs ref. lelkészi családba. Apjuk korai halála után az özvegy és hét gyermeke Miskolcra költöznek. A nehéz anyagi helyzet miatt a gimnazista Sámuel, fiú- és lánytestvéreihez hasonlóan kiveszi a részét az otthoni munkából. Ösztöndíjas kisgimnazista, mellette nevelősködik, gyengébb képességű, de gazdagabb osztálytársainál. Az otthoni munkák mellett kertészkedik és a szőlészet és borászat tudományát is megtanulja. 1854-ben iratkozik be a debreceni teológiára. Sokoldalúsága már itt kimutatkozik, hiszen tanulmányai mellett 7
