A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - NAGY Gyöngyi: Vásárhely történetírója, Szeremlei Sámuel és a Hód-Mező-Vásárhely története című monográfia
írott és tárgyi források mellett sok néprajzi kutatást végzett, és köteteiben közvetetten a vásárhelyi emberek is megszólaltak. Újat hozott abban is, hogy a monográfia írását megelőzően ásatásokat kezdeményezett abból a célból, hogy a már meglévő történelmi tényeket régészeti leletekkel tudja alátámasztani. A Szeremleit megelőző monográfiaírók anyaggyűjtési módszerei között a régészeti ásatás még nem szerepelt. Banner János éppen Szeremlei ásatásai nyomán kezdett érdeklődni Hódmezővásárhely határainak régészeti emlékei iránt. Szeremlei kutatásai minden fontos területre kiterjedtek, amelyeket a történelem magába foglal. A politika, a gazdaság, a szellemi élet ugyanúgy elénk tárul a kötetekből, mint a vásárhelyi nép élete, mindennapjai, szokásai és művészete. Az interdiszciplinaritás segítségével tehát egységes szemléletet tudott alkotni Vásárhely korai és későbbi történelméről. Munkájával irányt mutatott a magyar társadalomtörténeti kutatások művelőinek is, éspedig éppen akkor, amikor a XX. század elején a társadalomtörténetnek több kutatója is feltűnt (Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula stb.). A Hód-Mező-Vásárhely története című munkájával emellett a mezőváros-történetírást is alapjaiban változtatta meg. Kiemelte a mezőváros-történetírást a helytörténetírás keretei közül, valamint megteremtette a folytonosságot a mezővárostörténetírás két nagy korszaka, a reformkori és a XX. századi vonulat között. Precíz, tájékozott történész volt, aki nemcsak Magyarországra figyelt, hanem Európa és Amerika is mindig a szeme előtt volt. Ez a sokszínű gondolkodás érhető tetten fő művében, és minden bizonnyal ez adja legfőbb jelentőségét egész munkásságának is, amelynek legékesebb darabja a Hód-Mező-Vásárhely története. Ezzel a nagyszabású munkájával azt is bebizonyította, hogy a polgárság és különösen a jobbágyság nem idegen elem a nemzet testében. Szeremleitől nagyon sok történész tanulhat ma: kitartást, szorgalmat, pontosságot és hazafiasságot. Nem volt vásárhelyi születésű, a vásárhelyi népnek mégis olyan értéket adott, amely felbecsülhetetlen volt akkor is, és az ma is. Az író egész jelleme és munkamorálja azt mutatja, hogy úgy írt Vásárhelyről, mintha saját szülőföldjéről írt volna. Sokszínű tevékenykedése a városi közéletben, az a belső lelki igény, hogy szüntelenül munkálkodjon népe és annak gyermekei javára, olyan embert állít a mai vásárhelyi emberek elé, akire méltán lehetünk büszkék.21 21 Lásd R. Várkonyi Ágnes, Böszörményi Ede és a Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság kutatóinak tanulmányait. 43
