A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - NAGY Gyöngyi: Vásárhely történetírója, Szeremlei Sámuel és a Hód-Mező-Vásárhely története című monográfia
kesztése már kevesebb ideig tartott, pedig közben az egészsége is megrendült, s mire a harmadik kötet nyomdakész állapotba került, már 70 éves volt. Az I. kötet 1900-ban jelent meg, a II. 1901-ben, a III. 1907-ben. A IV. kötet sokkal több adatot tartalmazott, mint az korábbiak, ezért két külön kötetbe szerkesztették, amelyek végül 1911-ben és 1913-ban jelentek meg.17 Szeremlei kénytelen volt minden tisztségéről lemondani, hogy több ideje maradjon az írásra.18 19 Nélkülözhetetlennek tartotta, hogy kisebb tanulmányokat jelentessen meg különböző folyóiratokban, vagy előadásokat tartson bizonyos témákból, még mielőtt a kötetek megjelennének. Felismerte, hogy az előtanulmányoknak milyen nagy jelentősége van, s ezzel hagyományt teremtett, hiszen a mai gyakorlat is tartja magát ehhez a szabályhoz.17 A szerző a polgári Magyarország előzményeit kereste, amikor Hódmezővásárhely történetét írta. Egységben akarta látni és láttatni a múltat, ezért az öt kötetben mindenről írt, ami egy város életét meghatározta: a politikáról, a gazdaságról, a kultúráról, a társadalomról, s ezzel a művelődéstörténeti munkával megteremtette az alföldi mezővárosok történeti modelljét.20 Többször kihangsúlyozta, hogy művét nem a szaktudósoknak írta, hanem annak az egyszerű népnek, amely ebben a városban évszázadokon át élt, és arról is szólt, hogy mindezt a nép okulására tette. Az első kötet részletes kitekintést ad Vásárhely történeti földrajzáról, a határról, a vizekről, a domborzatról, de a földről, a honos növényekről és állatokról sem feledkezik meg. A barbárság kora c. kötetben mindazon népeket megemlíti, akik valaha is megfordultak az Alföldön, s itt nagy hasznát veszi a régészeti leleteknek, amelyeket minden fontosabb kis településnél külön is tárgyal. A második kötetnek Az ököljog kora címet adta, amely az 1000 és 1520 közötti évszázadokat tárgyalja országos és helyi vonatkozásban. Általánosságban megállapítható, hogy Vásárhelyért és a hozzá tartozó területekért már ekkor nagy harcok dúltak, mindig más tulajdonos tudhatta magáénak ezt a termékeny vidéket, s a harcok az egyházi és a világi urak között is gyakoriak voltak. Szeremlei ebben a kötetben több oldalt szentel a kunok pusztításainak, s az ezzel szorosan összekapcsolódó Hód-tavi csatának, amelyet IV. Kun László vívott 1282-ben a kunok ellen. Nyelvészetileg is próbálja kideríteni sok település eredetét, így Hódnál is sokat időzik. E kötet végén találkozunk először művelődési és néprajzi leírással, amely során a vásárhelyi emberek mindennapi életébe is bepillantást nyerhetünk. A harmadik kötet A leigáztatás kora címet viseli. Az 1526 és 1848 közötti összefoglalást azzal kezdi, hogy a Mohácsi vereség után az Alföld ura Szapolyai János lett, és Csanád vármegyéhez tartozván török fennhatóság alatt állott. 1648-ban került 17 Uo. 93-97. 18 Uo. 90. 19 KOVÁCS 1984. 21. 20 R. VÁRKONYI 1973. 17. 41
