A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete
[Szemedbe fények gyűlnek] [Szirmok derűs esője hulldos] [Szirmok haván gyöngyharmatoz] [Szívedben bontja szárnyát] [Szívedben rózsák lelke] [Tavasz lágyselymű éje volt] [Télen, nincsenek csillagok] [Tévedt, ijedt csönd béget] [Tükörbe néztünk] [Visszhang vagyok csak] [Vitorláit bontja az ég] fAkár egy kóbor, kolduló barát - ciklus] I. [A déli kertből, ímhol homlokodra] II. [Hajad fürtjében déli rózsa ringott] IH. [Hajadból rózsák illata lobog] IV. [Bennem ragyogsz, mint gyémántban a fény] V. [A hűséget kergettem, mint a gyermek] VI. [A rózsáskertben kerge ördög ballag] VH. [A sűrű vihar háláját kibontja] VIH. [O, Kedvesem, már rég szívemben hordlak] LX. [Te lettél immár kincsem, aranyom] X. [Az Isten ujja véste tükrödet] XI. [Úgy jöttél, mint a selymesléptű álom] XII. [Büszke márványból mintáználak, Kedves] XIII. [Ha párom leszel és majd öt gyerek] XIV. [Tenger mélyéről hoztam e szonettet] XV. [O, hitvány pompa, csilló, cifra szépség] XVI. [Kóró maradtam volna nélküled] XVII. [Ezüst mezőbe, aranyos ekével] XVIH. [Mint kisgyermek, ha rétre menni készül] XIX. [Az ajkad szirmát szűzi rímek zsongják] XX. [Mint versek bokrán szűzi rím pirosa] XXI. [O, Kedvesem, nincsen nálad csodásabb] XXII. [Amikor jöttél, egymagádban jöttél] XXIII. [Hűséges jobbágy voltam én, Igazság] XXIV. [És zsákot dobott vállamra az Isten] XXV. [És térdére vett téged is az Isten] XXVI. [Ha meghalok, a Kedves elsirat] XXVII. [De nem kacérkodom veled, Halál] XXVIII. [A kezedben az Isten ujja éled] XXIX. [Gyarló Igazság, ám csak botladozzál] XXX. [Mint asszony, hogyha ballag barna kertben] XXXI. [Az ég színével játszadoz szemed] XXXII. [Szép látomás vagy, tán nem is valóság] XXXIII. [Hűvöslehű az Isten szőleje] XXXIV. [Lágy búzák álma zizzen a hajadban] XXXV. [Akár a harcos pusztuló csatából] XXXVI. 335. [Mikor az Isten ébredezik, Kedves] XXXVH. [Én úgy tekintek Kedvesem reád már] XXXVIH. [A júliusnak te adtál kalászt] XXXIX. [Mint cinke lelke: dal vagy Kedvesem] XL. KÖTŐDÉS Az fáj neki, én értem őt Mindhalálig Mint aki testál, hagyatkozik Külvárosi este Holt zendülő Magyarország 1942. június 23. A halál kapuin innen Reggel, rózsák pirosában Mint aki testál, hagyatkozik Mennyi vers, mennyi szépség Majd elbújdokol Isten és asszony Széllel, alkonyi fésűvel Cseng a kancsó Fecske és november Messze magamtól Se barát, se szerető, se rokon Új hegyibeszéd Már értem őket Húsvéti szonett Alkonyban, görbe bottal 319
