A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

Rózsa, vérbama levelekkel Rozstábla, késő alkonyatban Se barát, se szerető, se rokon Széllel, alkonyi fésűvel Szeptember bajszán bor csorog Tanyák, vak napon Varjak, villogó télidőben Végső fokon

Végtelen: bús októberi ég Villám; fekete lobbanás Viseld, hogy elviselhesd

TISZAMENTI ÉNEK

Almos, kába kert

Cseng a kancsó

Darazsak

Húsvéti szonett

Magyarország

Mikor belép a szobába,

Mint a nyár A nap a tiszta tóba néz Ősz a Tiszán,

Reggeli Szüretre várok Új hegyibeszéd

VÁSÁRHELY KŐVEL VAN...

Külvárosi este Tanyák vak napon Lángok aranyvörösben

BRONZTÜKÖR

[Hullok én is, hullok egyszer (ajánlás)] Vers Máriához Szűz Mária második verse [Mint bamálló bronztükörbe] I. [Csendülj most hát vers regénnyé] n. [Édest már régen ösmerem] ni.

[Egy másik kép is fölrezeg] IV.

[Majd jött a ballagó Idő] V.

[Mint akit hullám csavarint] VI.

[így vert bizony három hétig] Vn. [Kamaszkor: harsant, víg vadon] VEI. [Bizony, soká nem láttam őt] IX.

[így múltak évek és napok] X.

[Azt egy nyári délután] XI.

[Vén postás bajszán sárga nap] XE. [Július heve megrekedt] XIH.

[Csilló pillanat igy ragyog] XIV.

[Kedves, még meg sem láttalak] XV. [Fejeden széles, nagy kalap] XVI.

[Mint kába aranydarazsak] XVE. [Kedves, most megvallom neked] XVffl., [Hogy mi a vétkem, Kedvesem] XIX.

[„A vádlott álljon hát elő] XX.

[Hát fölmentettél! Óh, de jó] XXI.

[Ó, bárha ilyen lenne mind] XXII.

[Ó, bizony azért vagy csodás] XXIH [Az első nap úgy elszaladt] XXIV.

[Azon az első éjjelen] XXV.

[Lágy reggel. Illatot piheg] XXVI. [Nagyanyád arca oly komoly] XXVII. [Remeg bizony a szívem is] XXVIII. [Akár a vándor, ki mögött] XXIX.

[Sokat beszéltünk délelőtt] XXX.

[És délután meg, amikor] XXXI. [Könyvet olvastál Kedvesem] XXXII. [Illatos kert a szerelem] XXXIH.

[Úgy történt az egész, hogy a] XXXIV. [Vazul megjött s én csöndesen] XXXV. [Te meg egy pillanat alatt] XXXVI. [Tüzet rakott a barna hold] XXXVII. [Elpilledt már az alkonyat] XXXVffl. [Mint kinek édes titka van] XXXIX. [Mint márciusi rét fölött] XL.

[Három ibolya] XLI.

[Tudod Kedves még régen én] XLI1.

[Vad augusztusi délután] XLin.

[Mint boldog ember, ki az Úr] XLIV. [Madár rebben így a fára] XLV.

[Az árnyas Népkert fái közt] XLVI. [Hazafelé hold sütött már] XLVE.

[Édes ne vedd csacsogásnak] XLVEI. [Cinke hogyha dalra bukkan] XLIX. [Mint bamálló bronztükörbe] L. rVolnék csak alma, harsogó - ciklusl [Bronzul a szőlő levele]

[Rózsát tűzött a hajába a Kedves,]

[Az Isten málnákkal kacag,]

[Augusztus bíboros hava.]

[Ha pintyőke lennél]

[Mint fúrj, ha zeng a rozsban]

[Ó, Te vagy a nyár gyereke]

[A fák álmodtak akkor]

[Hűs, szálló pihe hulldosott]

[Friss, sűrűpelyhű hó esett]

[Hajnali szélben leng a hajad]

[A zápor lágyan libben]

[Az úccán széles nap lobog]

[Csöppnyi kis ajkad úgy nevet] [Madárral, dallal, buggyanón]

317