A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

telt rólunk? Vajon ha nyelvünk tág hömpölygésű volna, de irodalmunk, általánosságban, ebben a gondolatkörben mozogna, mint mostanság, szerencsésebb lenne-e helyzetünk? Alig hiszem. Mert az irodalom nem csak a nyelv, hanem a gondolat is... irodalmunkat, mint eszközt, okvetlenül csak magyarságunk érdekében szabad fölhasználnunk? Ez volna az irodalom célja csupán, hogy: betöltse, elősegítse a telj-emberiség egyes részeinek, csupán e részek érdekeit, szolgáló törekvéseit? Nem más eszközök valók erre? ...A magyar irodalom nem akkor lesz európai, ha népisége, magyarsága felszínességben nyilvánul meg... Jaj annak a gondolatnak, mely nem kétezer évre szól, de évekre csupán. S jaj, annak a prófétának, ki tíz embert akar simogatni csupán, és nem mindenkit. Mikor e mindenkiben ama tízet simogatja. ”

Az irányirodalom nem irodalom, csak a parnasszista szintre emelt igények hozhatnak létre örökérvényű alkotásokat. A művésznek csak egy kötelessége van, s ez is mindig a művével szemben. Tökéletesen kifejezni a tökéletest. Nyílt üzenete nyilván nem juthatott el Debrecenbe.27 A művészet, mint sziget, nem magánterületet jelent. De vitathatatlan, hogy az avatottakon, a megérintetteken kívül más nem képes e lépést megtenni. Örök a tapasztalat, hogy a kirekesztett legtöbbször meg sem kísérli. Folyóiratuk a harmadik szám után már nem jelent meg, áldozata lett a zsdánoviról mintázott kultúrpolitikai önkénynek. A folyóiratok, minden társulati formák, „alulról jövő” népi vagy polgári kezdeményezések fokozatos fölszámolása kezdődött el, hogy helyükbe föntről ellenőrzöttek, irányítottak kerüljenek. ,Nem egy romba-dőlt palotát hagytál itt. Nem egy keserű csalódás ízével hagytál el bennünket. Az eszme pedig élni fog tovább, ha egyedül is kell küzdenem megvalósításáért. Erre kötelez felejthetetlen Barátságunk, szellemed nagysága s azok szeretete, akik eddig már szívükhöz engedték halk szavunkat. Megalkuvás nem lesz. Azzal csak emléked mocskolnám be. Visszavonulást nem rendezünk, mert Te csak az előre vivő utat ismerted s tartottad egyedül járhatónak.”

Végezetül: Vissza- vagy megtérésünk az örök, még ha a „szabályostól” el is térő hithez: a teremtő készség, a sugallat visszanyerése. Lehetőség az alkotásra, miközben tudjuk: egy alkotó, egy teremtő van, Isten, így amit ember alkotott, Isten sugallatára alkotta. így hát minden alkotás parafrázis. Isten munkájának parafrázisa... Ezek után Oszlopos Simeonnal kérdezhetjük: ,fCi jelentheti ki azt, hogy nekünk valamire nincs szükségünk?”28

27 A debreceni Kúltumapok keretében kétnapos rendezvény volt, 1946. jún. 27-28.; Vöröss cikke: Európa és magyarság = VFU, 1946. jún. 22.; Az író és művész a magyar életben című esszéjének szerkesztett, rövidített változata. (A kongresszuson részt venni nem tudott.) Eredeti, datálatlan példánya Tárkány Szűcs Ernő hagyatékában. Másolatkészítés után visszakérte, írógéppel készült másolat az archívumban. Az 1967. március 24.én Imolya Imréhez írt levele szerint 1946-ban készült az írás.

28 MOLDVAY Győző: Vöröss István = VFU, 1947. márc. 30., Vöröss nem tudott arról, hogy Moldvayt kihallgatásra idézték a folyóirat miatt, és kényszerítették annak beszüntetésére. Erről írt a Mielőtt rázósabb ügyekre térnék című önéletrajzi cikksorozatában. Vásárhely és Vidéke, 1992. jún. 6. - aug. 15. 11 részben.; Pilinszky gondolatai az alkotásról (a franciaországi Poigny-ban 1970 októberében a költői képzeletről rendezett konferencián) erős rokonságot mutatnak Vöröss Istvánnak az alkotásról vallott eszmeiségével. Egy alkotó, egy teremtő van, maga az Isten, a művészet maga az Isten és az ember közötti kapcsolat egyetlen lehetséges megtestesülése. Erről szól a Viharvető is; Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon. 1. felvonás 2. kép, ötödik replika.

314