A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

egy történelmi korszakot lezáró politikai dráma. Moralista, poszt naturalista, egy olyan korban, mikor az embernek célszerűbb takargatni Istenbe vetett hitét. Moralista és evangélista dráma ez, mert mutatja: hitünk eldobása nem ad megoldást, feleletet nagy kérdéseinkre. Somlay ígéretét nem tudta beváltani: rendkívüli idők rendkívül kedvezőtlen körülményei közepette a költő váratlangyors halála is szerepet játszott ebben.25 Galyasi

Miklós irányításával a színi élet beindulása után újjászerveződött a Tornyai Társaság is, munkájába Vö- röss is bekapcsolódott, akárcsak Kohán. Újonnan belépő volt Moldvay Győző, az ifjú, új barát. A művészet egyetemes, ideológiáktól mentes megnyilatkozásait keresték mindhárman. Csakhamar különváltak, a Puszták Népének

megjelenése után nem sokkal megjelentették saját folyóiratukat, a Délszigetet. Ezt nevezte e sorok írója valaha vásárhelyi rebelliónak. Ennek részletes tárgyalása szintén egy másik dolgozat témája lesz. Koalíciós kultúrpolitikától való elhatárolódást jelentett szerkesztői koncepciójuk, távolodást a Társaságtól, de nem személyi ellentéteket, mint tartották ezt sokan. Nem lehetett személyi ellentét, ha sírjánál Dömötör János a Tornyai Társaság nevében mondott sírbeszédet, és azt a Puszták Népében le is közölte. Ahogyan egykori tanára is elmondta az 1972-ben rendezett megemlékezésen: verseiben már alig találni politikai megnyilvánulást, „mindinkább csak szemlélője maradt a mellette futó hullámoknak”. Talán azaz egy márványtáblára vésett, a Tű hegyén reminiszcenciájának tetsző 2x4 soros alkalmi verse, amit sokáig az Általános Munkás Olvasó Egylet

25 E témával bővebben foglalkozom, mint a szerelmi verses regénnyel, mert a Viharvető kiadásában - utószókén közölt írásom - szerkesztői meggondolásból rövidült a leadott kéziratomhoz képest. 1945. november 20-án megalakult Galyasi Miklós ötlete nyomán, Osváth Béla irányításával és szervezésében a Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társaság. Nyári működése a Faszínházban volt, a hideg hónapokban pedig a Fekete Sas Szálló emeleti nagyterme adott otthont a társulatnak. A nyári hónapokra szerződött ide színész-rendezőnek Somlay Artúr, aki teljesen más világot varázsolt a szinte csak operettekkel időt múlató közönség elé. (A fővárosi Nemzeti Színház, az Operaház, és a Szegedi Nemzeti Színház kivételével valamennyi színház magántőkés volt az országban, államosítására csak 1949- ben került sor.) Ez a kor addig adott reményt fejlődésre, optimista jövőt vázolva, míg a műsorpolitikát alapvetően a polgári színházstruktúra határozta meg. A baloldali érzelmű, kinevezett igazgatók, rendezők igyekezete próbált ennek ellent mondani. A szociológiai, művészi és koncepcionálisan anyagi (pengőben, majd forintban) források, melyeket a polgári demokratikus műsorpolitika adott, kiapadóban volt. A felderengő anyagi csőd egy új, modem színházi, drámai-dramaturgiai beavatkozást sürgetett. A vásárhelyi Városi Színháznak sem volt sokkal rózsásabb a helyzete, erre ráment az Osváth- család zongorája is. A színházi életben is a kommunista-marxista befolyás tudott érvényesülni leginkább, amit leg jelesebbül a Magyar Művészek Szakszervezete Színházművészeti Osztályán belül működő Ötös Bizottság képviselt. Ennek a bizottságnak volt tagja például Gobbi Hilda is, aki Somlay Artúr mellett szintén Vásárhelyen töltött egy nyári szezont. Vö. A színház világtörténete. Budapest, 1986. Szerk. HONT Ferenc. 2. köt. 621-628.

H&lf zAnáiiUÍ.

\J$yövIS bükkúk bú>©Y MéY^sdaYa rozika V\(kö,$,j.epteri\beW rujp.

1<?) púkóh Ae) i\\|\v Wopgvo. ú\\ o oUJo>'ib|IT\t(jcx baki íecsap.

o Urú o t\idas ,

ka3as Y ikcshö tt\ocfofaK. hőt <Ü<J í$4Í«H«liWU\,a hoiz.ö .. .

5 a. fókYöfíA'fT q rúaKk.- 19*16.312