A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

BÉRES DEZSŐ HOLT ZENDÜLŐ

Vöröss István élete

„Folyó vagy. Víz vagy. Fölszár ászt a nap.

Ne piszkot hagyj itt, de hüs nyomodat.

S iramodj bátran! Mással ne törődj!’’1

Verőfényes tavaszi napon, öt mázsa búza mindenkori, hivatalos áráért, a város költségén temették el. Tóth Kálmán református lelkész mondott gyászbeszédet, a Tornyai Társaság, és a város nevében dr. Dömötör János tanácsnok búcsúztatta. Meghökkentő az árajánlat, ám a temetkezési vállalat így határozta meg szolgáltatása ellenértékét. Az édesanya ez alapján kérhetett szegénységi bizonyítványt, majd segélyt. Az 1946. évi stabilizáció új árrendszert jelentett. Az árakat a szabadpiaci forgalom árnövelő hatása módosította, de a mezőgazdasági árrendszerből fakadó hátrány ezután sem szűnt meg. A paraszti értékviszonyítás alapját, a búza árát, önkényesen 40 forint/mázsában, az 1938. évi ár kétszeresében állapították meg. Kiss Pál polgármester a város halottjának tekintette, a temetéssel kapcsolatban felmerült 1056,47 forint összköltség megtérítésére - a házipénztárból — utasítást adott.2

Az ígéret nem teljesedett ki, életműve mégsem torzó. Halhatatlansággal kacérkodó költészete érezte az Idő uralmát: zablás indulatban, az Eleve Elrendelés ifjú halálraítéltje telvén tervekkel, szakadatlan írta műveit. Kiszolgáltatottan, mint kiszolgáltatott az alkotó ember.

1 Budapest, 1922. február 5. - Hódmezővásárhely, 1947. március 29; Idézet: Majd elbujdokol című verséből (Holt zendülő, 1992.); Kiemelten fontos elmondani, hogy a tanulmány és a költő életművét átfogó bibliográfia nem készülhetett volna el Máté István gimnáziumi tanár hathatós közreműködése nélkül. Az ő érdeme, hogy mára az örökség jelentős részének digitalizálására sor kerülhetett, hozzáférhető, kutatható, rendezése folyamatban. Továbbiakban két kifejezést alkalmazok: archívum alatt azon dokumentumok (kéziratok, levelek, fényképek, dedikált kötetek) összességét értem, melyeket a költő ajándékozott barátainak, majd Vazul (Imolya Imre Tanár Úr) gyűjtött össze az 1960-as években, a Bethlen Gábor Gimnázium könyvtára számára abban a reményben, hogy Vöröss Istvánhoz méltó posztumusz kötet kiadását készíti elő. Ez akkor az édesanya elzárkózása miatt nem valósulhatott meg. A költő oldalági rokonaihoz, Szegedre és Budapestre került az összes nagyobb hányadát kitevő anyag, a hagyaték. Megközelíti a valóságot Dömötör Jánosnak a Vásárhelyi Szó 1956/4. számában közölt hagyatéki gyorsleltára: majd ezer verset említ. Most igazolhatom e több mint fél évszázaddal ezelőtti mondatát. Rajtunk múlik, mikor állunk elő egy nem kritikai, de olvasóbarát, a költőről pontos képet adó kiadással. A lehetőség immár adott, a költő hazaérkezett. Imolya Tanár Úr beceneveiről: az első dedikációkban hű vazallusomnak szólítja barátját Vöröss István, később ez rövidült Vazullá. Másik ilyen becéző név a Taszilovam. A diákhumor Arisztid és Tasziló vicctörténeteit juttatja az olvasó eszébe.

" Eltemették Vöröss Istvánt = VFU, 1947. ápr. 2.; Temetkezési díjak Vásárhelyen = VFÚ, 1947. ápr. 26. Egy első osztályú temetés 340 forint. Számla a hagyatékban, költségeket nem részletez; Levéltári dokumentumok: CSMLHLTan ir. 1945-1950. XXI. 509. házipénztári hiv. ir. 1945-1949. 5461. sz. 1947. április 10. Vöröss István költő temetésével kapcsolatos számla. Kegyelet Temetkezési Intézetnek 979. 47., Ciklámen Virágüzletnek 77. forint. Elszámolás a háztartási alappénztári naplóban; MOLNÁR István: A mezőgazdaság közgazdasági viszonyai. Mezőgazdasági árak = Magyarország a XX. században. Szekszárd 1996-2000. II. köt. 480-486.

297