A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

EMLÉKEZÉS - DOMOKOS Tamás: Lovas sír

tak ki bennem az újabb sötétek fénytelenségében, vagy szürkültek meg visszavonhatatlanul.

A földön gazdálkodó emberek meglepő látásmódját, szépérzékét támasztja alá Kiss István botanikus Nagytatársánc ősgyepjéhez kapcsolódó sorai: „Az ősgyep sorsával kapcsolatban még megemlítem a következőket: Édesapám a Bánki-tanya gazdájától egy alkalommal megkérdezte, hogy miért nem szántja fel ezt a gyepet is, mint a sánc többi gyepes részét? A következőket válaszolta: „így kaptam az elődöktől, én se bántom, a tehenek is jót legelnek rajta.” Alighanem e hagyomány- tiszteletnek is köszönhető, hogy ez a több ezer éves gyep az utóbbi két emberöltő folytán belterjesebbé való gazdálkodása közepette is megmarad.”

A szerszámosok közül jó 50 év távlatából két egykori társamat kell megemlítenem. Az egyik Kovács István, aki történész-régész-könyvtáros/helytörténész lett és 1992-ben elnyerte Hódmezővásárhely Pro Urbe-díját, a másik Dömötör Mihály fotóművész, aki 2010-ben a város Signum Urbis Honorantis-díját érdemelte ki.

283