A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

EMLÉKEZÉS - DOMOKOS Tamás: Lovas sír

DOMOKOS TAMÁS LOVAS SÍR „ Gyermekkorom álomvilága volt egykoron a Puszta! Később hivatásból váltam kutatójává. Aztán fölöttem is elszálltak az évek. Lassan megtanulok emlékezni. ” (Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán) Székkutas, egykori nevén Vásárhelykutas, rendezett kis település Hódmezővá­sárhelytől megközelítően 20 km-re, az egykori Vásárhelyi-puszta nyugati szegé­lyén. Megesett, talán az ötvenes évek végén, hogy a Tornyai János Múzeum bejelen­tést kapott arról - talán a plébános úrtól, aki félig-meddig amatőr régész is volt - , hogy honfoglalás kori leletek kerültek elő a község homokbányájából, amely meg­közelítően a községtől É-ra, a mai Kakasszéki-csatoma felett egy kis magaslaton, földút mellett feküdt. Már nem emlékszem arra, hogyan verbuválódott össze a régészekből és szer­számosokból álló team, de valahogy csak összejött, és az akció beindult. Rövid vonatozás ás cipekedés után érkeztünk meg a lelőhelyhez, ahol az enyhe domb tetején - a pozícióviszonyoknak megfelelően - felvertük a sátrainkat. Rövid eligazítás után ásóval és lapáttal megkezdtük a felső talajrétek lenyesését. A vára­kozás siettette tempó miatt, hamarosan feltűntek a sírokra, temetőkre jellemző, a löszös sárga földben úgy-ahogy szabályos rendben sorakozó, kevert földből (egy­kori fekete humuszos és sárga löszös altalaj) álló téglalap alakú alakzatok hálózata. Van egy mondás, amely így szól: „Kivétel erősíti a szabályt.” Esetünkben is volt szabályt erősítő kivétel. A megközelítően szabályos rendszert egy „hibásan” orien­tált, és a többiektől méterekkel nagyobb méretű folt is feküdt. A régészek suttogá­sából elkapott szófoszlányokból - mielőtt még saját kútfőnkre támaszkodtunk vol­na - megtudtuk, hogy feltehetően lovas sírral állunk szó szerint szemben. A XXL- es sír a többihez képest későbbi temetkezést feltételezett, mert eltérő volt orientáci­ója, valamint más sírokat átvágott és magába olvasztott. A szerszámosok egy része a kisebb téglalapokat, mi hárman pedig a lovas sír kiásásának estünk neki, részben az izgalomtól hajtva. A gödör az idő múlásával egyre mélyült. A Nap pedig egyre inkább megpróbált betekinteni annak kúttá faju­ló az aljába. A Nap bekukucskálásáról valamelyikünknek Aristarkhos Föld méretét meghatározó trigonometrizálása jutott eszébe. Ja igen! A szüénéi/asszuáni és az alexandriai kút és a heliocentrikus világkép. Egyre többet harcoltunk a kihányt földkupacból visszahulló, visszafolyó földdel. A kezdeti lendület - mivel a kezdet alaposan elmúlt - a gödör mélyülésével egyre lanyhult, amelybe természetesen belejátszott a sikertelenség, a kilátástalanság, és nem kis mértékben tenyerünk saj­279

Next

/
Thumbnails
Contents