A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

EMLÉKEZÉS - KOVÁCS István: Idén lenne nyolcvanöt éves Kovács István, a Fehér Gárda mozgalom vásárhelyi vezetője

Részt vett a Pósahalmi Olvasókör munkájában, szervezési feladatokat is végzett. Hatással volt rá Murgács Kálmán (1893-1966) irredenta nótaszerző, akit kitiltottak Budapestről, és Vásárhelykutason töltötte száműzetésének éveit.

1950-ben született Aranka nevű leánya, akit az Olasz család nem ismert el, ezért Kovács Ernő és második felesége 1951-ben magához vett. Nevükre vették és felnevelték. Ma Venezuelában él, Marton József ügyvéd felesége.

1949-ben megismerkedett Blahó Jánossal, és a konspirativ módon működő tevékenységbe kezdtek. 1950. szeptember 14-i kihallgatása során a következőket mondta: „Blahótól megkaptam az illegális szervezkedés szervezeti szabályzatát..., ekkor megkaptam az illegális szervezkedés fogadalomtételéről szóló lapot is, melyet aláírtam. Ebben megfogadtam, hogy a szervezkedéshez hű leszek, azt el nem árulom, s a szervezkedést támogatni fogom... A szervezési munkákat megkaptam, melyről Blahónak folyamatosan számoltam be. A találkozó ezután Blahóval rendszeres volt, annak orosházi lakásán. Ilyen találkzók alkalmával megkaptam a szervezésre vonatkozó utasításokat. Ezek az utasítások főleg a tagok s a parasztság hangulatára irányultak. Meg kellett keresnem a parasztság közül azokat a személyeket, aki elégedetlenek voltak, és agitációt kellett kifejtenem a parasztásg között a mai rendszer ellen... A szervezkedésünk egyik célja az volt, hogy politikai bűncselekményekért körözött személyeket elbújtassuk és megakadályozzuk azok őrizetbe vételét... Az illegális szervezkedésben mint szervező fejtettem ki munkát. A kapott utasításokat mindenkor magamévá tettem és végrehajtottam. Mivel a rendszer ellensége vagyok, célom ezzel az volt, hogy ha másképpen nem, fegyveres erővel a mai rendszert megdöntsük... ”

Az AVH besúgóhálózata révén számolta fel a mozgalmat. Kovács Istvánt 1950. szeptember 6-án tartóztatták le. Először az AVH Ady Endre utcai pincéjében tartották fogva, majd átvitték Szegedre, az AVH székhelyére, a Tisza szállóba. A szegedi bíróság koncepciós per során a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt Blahó Jánossal együtt 1951. január 11-én halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az ítélet végrehajtására a szegedi Csillag börtönben 1951. március 30-án reggel 7 órakor került sor. A többi vádlott súlyos, öt évtől életfogytig terjedő szabadságvesztést kapott, további huszonkét embert internáltak.

Ésszel nehezen felfogható, hogy mit érezhették a család tagjai akkor, amikor fiukat, unokájukat, rokonukat kivégezték. Azután közel négy évtizedig csend és hallgatás. Csak a rendszerváltozáskor kezdtek beszélni a mozgalomról, és mártírjairól. Kovács Istvánról 1991-ben utcát neveztek el, az egyik ház falán 1992-ben leplezték le emléktábláját, amelyet bajtársai állítottak.

Domborművét 2011-ben Héjjá Antal fafaragó mintázta meg, és az Emlékpont Múzeumnak adományozta.

2007-ben Baté Szilveszter dokumentumfilmet készített a mozgalomról.

Az érték végül is a helyére került. Az utókor fejet hajt a diktatúrák áldozatai előtt, akik a legdrágábbat, az életüket adták eszméikért.

277