A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
vagy más jármű alkatrésze, azt az öreg faragóbéres pótolta, megjavította. Volt olyan ügyes faragóbéres, aki a szekér összes faalkatrészét kifaragta, pótolta. Csak az új kereket készíttették városi, vagy tanyai kerékgyártónál a gazda részére. A fából készült gazdasági és háztartási eszközök nagy részét (50-60 százalékát) házilagosan készítették el. A városban és környékén kialakult a faragóbéresek és egyéb barkácsoló paraszt férfiak csoportja, akik elsősorban szekérfaragással, kerékgyártással foglalkoztak. És ekkor lépett be a céhes világ... A Kerékgyártó Céh és a bognárok megjelenése Hódmezővásárhelyen „A Betsülletes Bognár Czéh Let olyan hatalmas a Czéh ben ők együtt sokszor isznak Egy mással így barátkoznak. ” (A hódmezővásárhelyi Kerékgyártó Céh kancsójának felirata. 1838)2~ A mezőváros és környékén élő és szállásoló népesség szinte minden szükségletét maga, vagy a maga közül kikerülő mesterek készítették. A szállításhoz és közlekedéshez használt szekereket, kocsikat és kordákat a helyi szekérfaragók, kerékgyártók állították elő. Az akkori város belterületén élő névtelen Kerékjártóról egy 1732-ből származó végrendeletből tudunk, amelyben a testamentumot tevő Kis Jánosnak adósa a (kerékgyártó)mester egy csizmadiával egyetemben.22 23 A török utáni benépesüléssel és az osztrák uralom kiterjedésével az erősödő mezővárosokba felvidéki, német, szász és dunántúli tanult bognárok kerültek. Közülük Vásárhelyen csak kevesen tudtak letelepülni és hosszabb ideig megélni, hiszen a nép többsége továbbra is a régi, ismert helybeli kerékgyártókkal készíttette a szekereket. Az idegen mestereket sem igen, drágább „úri” kocsijaikat pedig egyáltalán nem fogadták el a helyiek. Két „német kerékjártó” nevét (Fischer József és Mátyás) ismerjük 1777-ből, akik kezdettől fogva ellentétben álltak a helyi magyar kerékgyártókkal. A két „fél” között nem tudunk semmiféle közeledésről, tárgyalásról, közös Kerékjártó céh megalakításáról. A szabad ipart űző, céhen kívüli, régi kerékgyártó mesterek rossz szemmel nézték az osztrák uralom által a nyakukba tett, minden versenyt elfojtó céhrendszer kialakulását. A két Fischer a már korábban megalakult Kovácsok, Lakatosok és Asztalosok Céhéhez csatlakozott (1777), összlétszámúk így sem haladta meg a 21-et (1788). A két-két szakma céhes társulását indokolja a kovácsok és a kerékgyártók egymásra utaltsága, hiszen ekkorra már egyre több vasalt szekér és kocsi készül Vásárhelyen is. [Az asztalosok és a lakatosok szintén közös munkákat készítenek, hiszen vasalt ablakok és lakatos zárszerkezetek kerülnek az ajtókra.] Háta mögött a bécsi hatalmat és az akkorra már országos hatáskört és befolyást 22 Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteménye 51. 264.1. 23 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i.m. 305. 228
