A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - LŐKÖS Imre-PRESZTÓCZKI Zoltán: A Nemzeti Parasztpárt hmvhelyi szervezetének története

programnyilatkozatát. Független Magyarországot, magyar politikai vezetést, általános, titkos egyenlő választójogot, sajtószabadságot, gyülekezési, szervezkedési jogot, a nagytőke uralmának felszámolását, a feudalizmus megszüntetését célzó földreformot, gazdasági szövetkezetek létesítését, általános népoktatást követeltek.’ Augusztus 20-án megválasztották a párt vezetőségét. Elnök Szabó Pál, a vezetőség tagjai egyebek mellett Erdei, Darvas, Veres, Nánási, Kovács Imre.3

A Parasztpártnak csak a német megszállók fokozatos kiűzése után nyílt lehetősége országos hálózatának kiépítésére, először a Tiszántúlon. A visszaemlékezők és a történetírók egybehangzó véleménye szerint Erdei Ferencnek, a jeles társadalomtudósnak és a kommunistákkal 1945-től feltétel nélkül együttműködő politikusnak oroszlánrésze volt abban, hogy a Parasztpárt politikai tényező legyen. A fronton való sikeres átjutása és az NPP beléptetése a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba 1944. (december 2.) azt jelentette, hogy a párt hivatalosan egyenrangú tagjává vált az új, demokratikus Magyarországot felépíteni szándékozó politikai erők szövetségének. Ezt a tényt - amint később látni fogjuk - helyi szinten a három nagyobb párt vezetői nem mindig vették figyelembe. Erdei így emlékezett vissza az MNFF megalakulására: „Rákosi kivételével már ott volt Szegeden a kommunista párt több későbbi vezetője, Révai, Gerő és Farkas. Már az első napokban teljes volt az egyetértés, hogy a korábban is baloldali ellenzéki pártok kezdjenek szervezkedni. .. .A Nemzeti Parasztpártnak is önálló arculata volt, bár a vezetésében a későbbiek során többféle nézet jelentkezett. Én viszont azon az állásponton voltam, hogy csak a kommunistákkal közös frontban indulhatunk el az új élet útján.”4

A szovjet megszállás alá került Tiszántúl „fővárosában”, Debrecenben 1944. december 21-én megalakuló Ideiglenes Nemzetgyűlésbe az NPP 16 képviselőt küldött. Budapest és az ország többi részének németektől történő megszabadítása után még 24 mandátumot kapott a párt.5 A szervezés során, amely a Tiszántúlon, majd a németek által fokozatosan kiürített országrészeken is megindult, igyekeztek a közigazgatási szerveződés - vármegyék, járások, városok, községek - szerint megalakítani alapszervezeteiket. Azonban a kommunista, illetve a kisgazda párt- szervezetek agitációja miatt a parasztpártiak kevésbé tudtak kibontakozni. A szegényparasztság, illetve a vele szimpatizáló, ún. harmadikutas értelmiség alkotta a Parasztpárt fő bázisát. A pártépítés során a vezetők munkája „annyira megnövekedett az alapszervezetekben, hogy az ügyvezetést, az adminisztratív munkát tanult emberek nélkül nem lehetett elvégezni. Szükség volt a paraszti származású és népünk ügyét felelősséggel szívükön hordozó értelmiségiek munkáCsongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (CSML HL) Kézirattár 630. 10., 2L

2 TÓTH István: A Nemzeti Parasztpárt története, 1944-1948. Budapest, 1972. 11.

3 Uo. 11-12.

4 ERDEI Ferenc: Emberül élni. Egy életút mérföldkövei. Budapest, 1974. 252.

5 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944-1945. Főszerk. VIDA István. Budapest, 1994. 549.

172