A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei
A szikes tó kémiai és orvosi vizsgálata, a fürdő kialakulása Elődeink a 19. században már felfedezték a Kakasszéki-tó gyógyító hatását, így a kora nyári napokon, amikor már felmelegedett a tó vize, akkor főleg vasárnap körbevették a pusztai lakosok és fürdésre használták. A lábfájósok azután néhány napi, esetleg iszapolással is kiegészített kúra után úgy nyilatkoztak, hogy könnyebb a járás-menés és a fájdalom is szűnőben van. Lassanként köztudott lett a tó vizének gyógyító hatása és sokan fürdő építését javasolták, mert meglehetősen rendezetlennek tartották a tó környékét. Hódmezővásárhely egészségügyi osztálya kivizsgálta a kérelmet és vízelemzést végeztetett a fővárosban. Ekkor néhányan úgy látták, hogy egy gyógyfürdő létesítésére részvénytársaságot kell alapítani, s ennek előkészítésére Szappanos Mihályt (1865-1937), az akkori városi tiszti főorvost kérték fel. O azután felterjesztette a városi törvényhatósági bizottsághoz a kérelmet, amely megszavazta a hozzájárulást, hogy nagyobb mennyiségű részvényt jegyezzen a város. Egy részvény ára 1000 korona volt és az alapítási költségekre 100 koronát kértek részvényenként az alapítók. (Simonffy 1972). Az így elindított és kimunkált fürdő Kakasszéki „Júlia” Gyógyfürdő Rt. néven 1922-ben megalakult és 1926-ban megnyílt, de nem sokáig működött, mert 1932-ben felépült a Szanatórium. Genersich Antal (1876-1944) a kakasszéki sziksósvíz első elemzőit, Rigler Gusztáv (1868-1930) és Kaiser Károly (1864-1929) orvost említi. Rigler Gusztáv megjelent munkájában számos tavat közöl a Duna-Tisza közéről és a tiszántúliak közül nagy figyelmet szentel Kakasszéknek. Szerinte a tó szélessége 100-300 m és hossza 9 km. Összehasonlítja a többi tó minőségével és megállapítja, hogy mindegyik között a legtöményebb vízzel a Kakasszék rendelkezik. Vizsgálata szerint az 1 liter vízben 5,671 g összes szilárd alkotó, 0,521 g klór, 1,870 g kötött C02 és 2,143 g nátrium volt jelen. A sók közül a legnagyobb mennyiségben a sziksót, utána a konyhasót tudta kimutatni, amelyre már az ionok meny- nyiségéből is lehetett következtetni. A vízen kívül a tófenéken a talajt is vizsgálta és megállapította, hogy az ilyen jellegű tavak lecsapo- lásával nem lehet növelni az ország termőtalaját. A szikvíz feldolgozásakor foglalkozott Rigler az Alföld artézi kútjaival is, hiszen akkor már több mint 3500 kúttal rendelkezett az ország és a legtöbb a kevés egészséges vízzel rendelkező Alföldön létesült. Jól látta, hogy Szegeden már 600- 800 m-ből „gyógy-hévíz” feltárható, de nem kerülte el a figyelmét a városban a jó minőségű ivóvízen kívül a keserű- és a glaubersós gyógyvíztermelése sem. Az 160
