A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - KÖSZEGFALVI Ferenc: „A verseny kiszoríttassék.” Kísérletek a verseny kiküszöbölésére a hódmezővásárhelyi nyomdaiparban a 20. század első felében

első vasárnapját kivégezte, s keddet csinált belőle, a július havi vasárnapokat megszüntette az élelmes kiadó.” (Hódmezővásárhely. 1890. november 30. 3. p.)

A válasz a Vásárhely és Vidéke 1890. december 4-i számában jött: „A kinek vaj van a fején, ne menjen a napra. A Hód-Mező-Vásárhely folyó évi november 30- án megjelent számában Csoda naptár czímen egy újdonságot közöl, melyben szánalomraméltó kenyéririgységből egy-két mindenesetre bosszantó sajtóhibáért, mely a Hódmezővásárhelyi-naptárba csúszott be, megtámadja a Kanitzer-féle nyomdát, s nevetséges energiával tiltakozik a szóbanforgó naptárban levő hirdetés azon állítása ellen, hogy nevezett nyomda is képes mindennemű nyomtatványok csinos és olcsó elkészítésére. Midőn az újdonságot elolvastam, kedvem kerekedett meggyőződni arról, vajon az a „nagy nyomda” olyan csinosan és olyan hibátlanul dolgozik-e. Nem válogattam soká, és elkezdtem olvasni a lapot. Olvasás közben tett fölfedezéseim minden illussiómat leronták a felől, hogy olyan nyomdával van dolgom, mely hivatott egy másikat leckéztetni. Találtam ugyanis e lapban, mely a Hungária könyvnyomda gyorssajtóján, tehát nem „kis kézigépen” nyomatik, 105 szóval száz és öt bosszantóbbnál bosszantóbb sajtóhibát.”

A Hungáriától a Hódmezővásárhely december 7-diki számában jött a válasz. Ebben Maczelka Jóska [sic!] betűszedő tanonc fölvilágosítja a szaktársakat, hogy a lapot gyorsan kell szedni, de a naptárt lassan, lett volna idő, hogy megnézzék.

A küszködő kistőkések, tőkeszegény kis üzemek korában először 1896-ban próbálták városi segítséggel egy tőkeinjekcióval fölerősített, kvázi nagyüzem létrehozásával kiküszöbölni az éles konkurencia harcot, tulajdonképpen egy városi nyomdát teremteni. Az 1896. január 12-én a Hungária, azaz az egykori Wodiáner nyomdára alapított Hódmezővásárhelyi Nyomda és Kiadó Részvénytársaság (közkeletű nevén Részvény nyomda) tízezer osztrák értékű forint (20 ezer korona) alaptőkével jött létre. Fönnállását nem csekély optimizmussal, 20 évre, 1915 végéig tervezték. A száz darab száz forintos részvényt 66 részvényes jegyezte. A részvényesek több mint fele, jellemző módon, a városi közgyűlés virilis, és választott képviselője. A társaság zárt jellegét bizonyítja az a tény is, hogy a részvényesek száma később sem növekedett, sőt 66-ról 62-re csökkent. A kilépett, vagy elhalt alapítók részvényeit a bennmaradó tagok vásárolták föl.

Nyomdájuk berendezését már 1897-ben fejleszteni próbálták, a régi, Wodiáner-féle gyorssajtó mellé egy második, Wörner-gyorssajtót, egy amerikai gyorssajtót és egy lyukasztó gépet szereztek be. (Ebben az időben Nyugat-Európá- ban, az Egyesült Államokban, sőt Budapesten is már az 1846-ban föltalált rotációs körforgó géppel nyomtattak.) A társaság hagyományosan városi szállító, főleg a városházának, a Gazdasági Egyesületnek, s a református egyházközségnek dolgoztak. Fönnállásuk évtizede alatt a város legnagyobb nyomdái közé tartoztak, komoly eredményeket értek el. Évi nyereségük 1902-ig egyenletesen emelkedett, ebben az évben már 2323 korona. Könyv formátumú termékeik száma a városi könyvtárban 169. Ezek többsége szabályrendelet, évi jelentés, iskolai évkönyv, testületi kiadvány, szépirodalmi vagy tudományos jellegű, helytörténeti munkáik

147