A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Rosztóczy Ernőné: Fejezetek a Bereczk család történetéből. Bereczk Péter gyógyszerész életútja és a gyógyszerészettel összefüggő problémakör
Szegény jó édesapámnak nagy öröme telt bennünk. Csináltatott nekem és Palcsi bátyámnak egyforma kis díszsubát dús kivarratokkal s télen ebben jártunk iskolába. Nyáron meg bő rojtos végű gatyánk volt, bő ujjú ingünk s csizmánk. E magyaros viseletét a hozzáillő árvalányhajaspörge kalap egészítette ki... Kisgyermekkorom óta már nagy hajlamot éreztem a vadászat iránt. Miután barátaimnak nagy titokban elárultam, hogy apám szobájában két pisztoly és sok puskapor van, azok rábeszélésére elfogadtam tervüket, melyek az áhított vadászkellékek megszerzésére irányultak. így történt, hogy engem, mint legkisebb termetű fiút tuszkoltak be pajtásaim atyám szobájának vasrácsos ablakán, s miután a hőn áhított vadászkellékek a birtokomba kerültek, amint mentem, úgy jöttem vissza is. így hát vígan ment a vadászat a jó pajtásokkal. Azonban édesanyám a cselédségtől mégis megtudta, hogy titkon vadászunk s elárulta apámnak. Azonban jó apám nem haragudott, sőt örvendezve vette tudomásul a hírt s vett nekem egy rendes, nagy vadászfegyvert. De mivel én még kicsi voltam, a vállamon függő puska tusával a földet súrolta szörnyű mulatságára az embereknek.... Sűrűn jártunk vadászni, kis szamárfogatunk vitt bennünket a határ minden részébe, s ha útközben egy nagyobb árokhoz értünk, kifogtuk a csacsit s átvittük a kordét a túlsó partra, majd ismét eléje akasztottuk a szelíd kis állatot s vígan folytattuk utunkat. Hűséges vadászcimboráink voltak agaraink... A vadászat eredménye sokszor meglepően szép volt. Volt eset rá, hogy az egész kis kordénk tele volt nyúllak Persze! Abban az időben még kevés vadász és sok nyúl is volt. A nyulakat eladtuk a zsidónak, aki 30~40 krajcárt is fizetett darabjáért. ” Később is nagy vadász hírében állt. A vadászaton kívül a vízi sportnak is éltünk. Volt saját csónakunk is, mellyel a Hódtóban sokat csónakáztunk. Pócsy Miska barátommal kijártunk a tóba s sok szép halat hoztunk haza. ”4 „A hat gimnáziumi osztályt jeles eredménnyel elvégeztem, s a gyógyszerészeti pályára készültem. Atyám engem már kisgyerekkoromtól e pályára szánt. Régi tervét valósította meg akkor is, midőn engemet az Adler János Nagy utcai gyógyszerészhez gyakornoknak adott, kivel előzőleg alaposan megbeszélte a dolgot... 1873. október 1-én reggel 5 órakor kedves apám kezemnél fogva vitt be a patikába, mondván: A patika nyitásánál ott kell lenni! Főnököm - Adler - csakhamar megszeretett és nagy bizalommal viseltetett irántam, ami nekem végtelenül jól esett s büszke is voltam rá. Ezért még fokozottabb mértékben igyekeztem szorgalommal és hűséggel megelégedését kiérdemelni, majd Németh Lajos későbbi sógorom is odajött gyakornoknak. Hainiss Géza jó barátom az én kedvemért szintén a gyógyszerész pályára lépett s gyakornoknak el is ment nagybátyjához Istriába, Horvátországba... 1878 őszén együtt utaztunk Gézával Budapest4 Pócsy Miska Vajda Sámuel lelkésznek volt az unokája, akinek összegyűjtött verseit és novelláit nemrég adták ki. 76
