A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Antal Tamás: A magánjogi községi bíráskodás Magyarországon, különös tekintettel Hódmezővásárhelyre, 1877-1944
tüntetett ügyhátralékokat a mellékletet képező táblázatokban foglaljuk össze. Ezekből látható, hogy évente átlagosan háromezer iktatott panasszal szembesült a községi bíró s a végrehajtója Vásárhelyen, amelyek egyébként és túlnyomó részben kis összegű pénzkövetelések érvényesítésére irányultak. A különösebb eljárási cselekményt nem igénylő jogi tanácsadások többségét feltételezhetően ez időszakban sem regisztrálták önálló módon. A hivatkozott törvényhatósági rendeletekből és a statisztikai tényekből egyértelműen kitűnik: ahogyan létezett közigazgatási büntető anyagi és eljárási jog, vagyis kihágási jog,66 úgy létezett egy kvázi közigazgatási polgári eljárásjog is a magyar államszervezet jogszolgáltató intézményrendszerében 1949-ig,67 68 melynek praktikus indokait Térfy Gyula ekként összegezte: „minthogy a polgári bíráskodás első sorban a felek érdekét szolgálja, nagy súly van azon, hogy a bíróság segítségére szoruló fél közel nyerje bíráját és minél olcsóbban érvényesíthesse jogát. A községi közegek azok, akik legközelebb vannak a felekhez, nemcsak helyileg, hanem úgy is, hogy, különösen kisebb községekben, a községbeli lakosokat jól ismerik. A helyes jogszolgáltatás fent említett céljainak tehát legjobban megfelel a községi bíráskodás, és [így] a perrendtartások a csekélyebb értékű és egyszerűbb kérdéseket tárgyazó perekben az eljárást általában a községi bíróságok hatáskörébe utasítják.”6X A hajdan volt községi bíráskodás kutatásának azonban nem csupán a jogszolgáltatás intézménytörténete szempontjából van jelentősége, hanem e tevékenység az élő magyar szokásjog működésének megértése tekintetében szintén kiemelkedő forrásértékű. Ráadásul a 19. és a 20. század fordulója, valamint a múlt század első fele a tradicionális szokásjog - Erdei Ferenc szavával élve: a paraszttörvények69 - és a mind szélesebb körben tért hódító törvényi jog sajátos küzdelmének időszaka volt, amikor az évszázados, jogi relevanciával is bíró mikro-társadalmi szokások szinte élethalál harcot vívtak az őket háttérbe szorító, majd kioltó törvényi (mesterséges) joggal. A szokásjog és a lex számos esetben kollízióba került: amit a helyi jogszokás megengedett, azt az alkotott jog (állami, törvényhatósági) megtilthatta. A községi bíróság előtt e két jog- és értékrendnek a küzdelme is zajlott - erről tudósítanak például a szomszédos Szeged vonatkozásában Tömörkény István hírlapi cikkei s szépírásai a „Koczor bíróság” sajátos, ízes világáról,70 vagy a fiatal Tárkány Szűcs Ernő empirikus néprajzi gyűjtései éppen Vásárhely pusztáinak népi jogéletéről. Az 1941 és 1944 közötti kutató66 Máthé Gábor: A közigazgatási büntetőjog elmélettörténetéhez = Degré Alajos emlékkönyv. Szerk. MÁTHÉ Gábor és ZLINSZKY János. Budapest, 1995. 149-159., Máthé Gábor: A szabálysértés intézményének kialakulása = Szabálysértési jog. Főiskolai jegyzet. Szerk. PAPP László. Budapest, 1980. 9-19. 67 StiptaIstván: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen, 1998. 158., 166. 68 Térfy Gyula é. n., 5. 69 Erdei Ferenc: Parasztok. Budapest, é. n. 48. 70 PÉTER László: Tömörkény mikrokozmosza = Tömörkény István: Munkák és napok a Tisza partján. Cikkek, riportok, tanulmányok, 1884-1916. Budapest, 1963. 508-509. 38
