A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Antal Tamás: A magánjogi községi bíráskodás Magyarországon, különös tekintettel Hódmezővásárhelyre, 1877-1944

ségi bíróság rendelkezésére; ha ez az időtartam eltelt, a panaszló fél kérhette az eljárás megszüntetését, s ebben az esetben a járásbíróság előtt érvényesíthette jogát.32

A községi bíróság határozatával eldöntött ügyet annak közlésétől számított 15 napon belül bármelyik fél a járásbíróság elé terjeszthette. Ez történhetett keresettel vagy bármilyen elnevezés alatt, ha abban a fél a határozatot kifogásolta.33 A járásbíróság azonban a látszat ellenére de jure nem fellebbviteli fórumként járt el, hanem valójában elsőfokú bíróságként, mivel a községi szerv csak nevében volt „bíróság”. E tekintetben a Pp. követte az 1877. évi XXII. te. vonatkozó megoldását és felfogását: „az olyan bíráskodás ugyanis, melyet esetleg a felsőbíróság felülbírál, feltételezi, hogy az alsóbíróság ugyanazok szerint az eljárási szabályok szerint járjon el, amelyek a felsőbíróságokra irányadók, és hogy az alsóbíróság az eljárás formáiban és a jognak szakszerű alkalmazásában kellően jártas legyen. Ezeket a feltételeket azonban a községi bíróságoknál nem lehet megvalósítani, ezek nélkül pedig a fellebbvitelnek nevezett jogorvoslat sem lenne az elsőbírósági eljárás folytatása, hanem a valóságban rendszerint úgyis új perré fejlődnék” - fogalmazott a hivatalos törvényi indokolás.34 Mindebből az következik, hogy a vizsgált processzus sem valódi per volt, hanem inkább egy pert pótló eljárás, amelyben a hozott határozattal szemben (az egyezséget jóváhagyó végzést is ide értve) perújítási jellegű keresettel lehetett élni a járásbírósághoz, amely azonban már a saját magára irányadó szabályok szerint járt el az ügyben, s nem a községi bíróságra vonatkozó klauzulák szerint, mely utóbbiakat egyébként — tekintettel a Pp.-t életbe léptető 1912. évi LIV. te.-re, mely a korábbi, e tárgykörbe illeszkedő s általunk is említett törvényeket hatályon kívül helyezte35 - később kiadott miniszteri rendeletek tartalmaztak.36

32 1911:1. te. 761-762. §§, 1914: XLHI. te. 68-69. és 82-84. §§. A költségviselésről összefoglalóan lásd: Kovács - Vörös 1930, 1400-1401

33 1911:1. te. 764-765. §§.

34 KH11910-18. IV. kötet, 73. szám, 512-513

35 1912: LIV. te. 3. §, 65.§, 68. §, vö.: 1911:1. te. 588-605. §§, 755-766. §§.

36 A m. kir. belügyminiszternek és a m. kir. igazságügy-miniszternek 1914. évi 197.200. B.M. számú rendelete a községi polgári bírósági ügyvitel szabályainak megállapítása tárgyában. = MRT 1914. Budapest, 1914. 2721-2732., valamint a már hivatkozott belügyminiszteri és igazságügyminiszteri 1914. évi 197.100. B.M. számú rendelet a községi polgári bíráskodásra vonatkozó eljárási szabályok tárgyában. = MRT 1914. Budapest, 1914. 2688-2720., továbbá: a m. kir. belügyminiszternek, igazságügy-miniszternek és pénzügyminiszternek 1914. december 15-i 72.500/1914.1. M. számú rendelete a szegénységi jog megadásáért a bírósági eljárásban előterjesztett kérelem alapjául szolgáló hatósági bizonyitvány kiállításáról. =MRT 1914. Budapest, 1914. 2667-2687., a m. kir. pénzügyminiszternek 1913. évi március hó 30-án kelt és 50.000/1913. P. M. számon kiadott utasítása a közadók kezelésére nézve érvényben lévő törvények és szabályok hivatalos ösz- szeállításának közzétételéről. = MRT 1913. Budapest, 1913. 304-708. Különösen a 128-129. §§ és a 134-172. §§.

31