A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

IN MEMORIAM - Herczeg Mihályné: Visszaemlékezés: ahogy a feleség látja

HERCZEG MIHÁL YNÉ

VISSZAEMLÉKEZÉS: AHOGY A FELESÉG LÁTJA

így visszaemlékezve, 53 évi együttélés hosszú időnek tűnik. Ebbe az időszakba sok minden belefért. Küzdelmek, nehézségek, megpróbáltatások, gondok, bánatok és örömök, szórakozások. Nem mindig és nem mindenben értettünk egyet, de végül de végül mindig sikerült megoldani a problémákat. Kitartottunk egymás mellett jóban és rosszban több mint fél évszázadon keresztül.

Közös életünket 1958-ban kezdtük. Mindketten egy tanyai iskolában tanítottunk a csomorkányi templomrom mellett. Ott laktunk szolgálati lakásban. Mihály már tanyai tanító korában érdeklődött a helytörténet iránt. Bejárt a városi levéltárba kutatni. Kisebb terjedelmű földrajzi jellegű írásai jelentek meg a helyi napilapban. Foglalkozott többek között Vásárhely vizeivel és a régi erekkel.

1964-ben beköltöztünk a városba. Férjem továbbra is pedagógusként dolgozott. Itt már könnyebben elérte a levéltárt. Több lehetősége adódott a kutatásra. 1976-ban levéltáros lett a Csongrád Megyei Levéltár vásárhelyi fióklevéltárában. 10 éven keresztül volt a levéltár vezetője, egészen nyugdíjba vonulásáig. Itt kedvére kutahatott, búvárkodhatott az iratok között. Mindig alaposan utánanézett, hogy amit leír, hiteles legyen. Sokszor megfordult a Magyar Országos Levéltárban is. Egy-egy könyvének megjelenését sok kutatómunka előzte meg.

Nyugdíjasként is tovább tevékenykedett. Élete a munka volt. Kutatgatott, írogatott. Tartotta a kapcsolatot volt munkahelyével. Gyakran megjelent a Németh László Városi Könyvtárban is. Sok segítséget kapott a könyvtár dolgozóitól, különösen Fülöpné Rákos Évikétől. Kapcsolatot tartott a Tornyai János Múzeummal, később az Emlékponttal. 8 évig Susán városrész önkormányzati képviselőjeként dolgozott Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésében. Reggel elindult hóna alatt a táskájával. Legtöbbször délre ért haza. Ebéd után, ha csak tehette, pihent egyet. Utána folytatta tevékenykedését.

Itthon is nagyon sokat dolgozott az íróasztala mellett. Előfordult, hogy még a késő esti órákban is kopogott az írógépen, vagy fölkelt hajnalban, hogy följegyezze, ami éjjel eszébe jutott. íróasztala mindig tele volt följegyzésekkel. Úgy elmélyedt a munkában, hogy olyankor se nem látott, se nem hallott. Nem is zavartam, hagytam dolgozni. Mindig óvatosan közelítettem meg az íróasztalt, nehogy elkallódjon valamilyen fontos följegyzése. Bármilyen kis cédulát találtam a szőnyegen, föltettem az asztalára.

Karácsonyra mindig olyan naptárt kért, amibe lehetett jegyzetelni. Szokása volt, hogy sok mindent följegyzett. Beírta a naptárba a határidős feladatokat, mikor milyen munkát akar elvégezni. Minden napra jutott tennivaló. Amint teltek az évek, gyengült a teherbírása. Elégedetlen volt az eredménnyel. Hamar elfáradt. Egyre többször hangoztatta: „Nem trappotok tovább”. Ezt komolyan is vet130