A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

IN MEMORIAM - Varsányi Attila: Herczeg Mihály emlékére

évek, évtizedek során. De a teljes megyei levéltári hálózat nevében is búcsúznom kell, hiszen ugyan csak egy évtizedet töltöttél el a mi szakmánkban, ami mifelénk nem számít különlegesen hosszú időnek, mégis mindenki levéltárosként gondol vissza Rád. Ugyanis személyedben testesítetted meg ennek a szerteágazó intézménynek örök és megbonthatatlan egységét. Hódmezővásárhelyi levéltáros voltál elsősorban, de kutatásaid gyakran vezettek a szentesi levéltárba, ahol életre szóló barátságok köttettek az ott dolgozó kollégákkal. De nagyon gyakran megfordultál a makói, szegedi levéltárakban, és az ott rendezett hely- történeti alkalmakon. Azt pedig Tőled tudom, és Te hívtad fel a figyelmemet arra, hogy milyen nagyszerű munkát végez a csongrádi levéltár, a kis csongrádi levéltáros kollektíva, amely a szíved csücske volt, ezt tudom Tőled, és amelyet aztán én vásárhelyi igazgatóként is megtapasztalhattam, és nem volt véletlen, hogy ezek után tovább építettem a Hódmezővásárhely-Csongrád tengelyt. Nem véletlen az sem - és az előbb elmondottakat igazolja -, hogy amikor legendás pályatársadról, Oltvai Ferencről a Csongrád Megyei Levéltár díjat nevezett el, 2006-ban, nyolcvanadik születésnapod után nem sokkal Te vehetted át az Oltvai- díjat először.

De búcsúzom Tőled a hódmezővásárhelyi helytörténészek nevében is, akik egyik legendás pályatársukat és mentorukat vesztették el a Te távozásoddal. Nem emlékszem olyan pillanatra, hogy visszautasítottál volna bárkit, lett légyen akármilyen fiatal vagy kezdő, aki hozzád fordult volna segítségért Hódmezővásárhely történetének valamelyik szegmense kutatása kapcsán. A szakmai féltékenységnek a nyoma sem volt Benned, sőt néha még akkor is félreálltál, amikor talán nem kellett volna. Őrizzük tovább a lángot, visszük tovább azt, amit Te is elkezdtél, azonban pótolhatatlan az űr, amit magad után hagysz.

Búcsúzom Tőled a Szeremlei Társaság tagsága nevében is. Húsz éven át vezetted ezt a társaságot, amelynek létezik egy égi tagozata, amelyről kevesebbet szoktunk beszélni. Lőkös Imre, Kárász József, Felletár Béla, Böszörményi Ede, Rapcsák András, Rózsa Gábor, Katona Lajos és Dömötör János alkotják azt az égi tagozatot, amely most soha nem látott erősítéssel gyarapodott. Megérkezett közéjük az Elnök Úr, megérkezett Miska bácsi, hogy immár együtt írják tovább odafönt Hódmezővásárhely város történelmét. Bennünket a Szeremlei Társaság fűzött össze, 2004-ben lettem a titkára annak az egyesületnek, amelynek Te az elnöke voltál, és onnantól fordultam meg gyakran bürokratikus ügyintézés céljából Dáni utcai otthonodban, hogy a nagyon nehéz, és mindannyiunk számára igazándiból unalmas bürokratizmus rövid elintézése után hosszú perceken, órákon keresztül beszélgessünk akár szűkebb környezetünk, akár a világ dolgairól. Történelemhamisítás lenne, Miska bácsi - és ennek Te esküdt ellensége voltál világéletedben -, ha most elhallgatnám azt, hogy ezek a beszélgetések meglehetősen jó hangulatúak voltak, gyakran kísérte őket különféle tájjellegű főzetek és párlatok fogyasztása, azonban mindig mértékkel. Eközben döbbentem rá arra, hogy mennyire széles látókörű ember voltál, naprakész olyan témákban, amikről

128