A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Szepsy Szűcs Levente: Hol állt a régi Mártély falu?

ívelt ágát, így holtág keletkezett. Az akkori halászok ezt használták ki haltelepítésre. A tavaszi vízemelkedés kiöntött az ártéri kaszálókra, legelőkre, elterült, s nem emelkedett egy bizonyos szint fölé. Az emelkedő víz beömlött a holtágakba, magával víve az ívásra készülő haltömeget. A sekély, meleg vízben milliószám szaporodott a hal. Mikor az árvíz elkezdett visszahúzódni, a halászok gyékénnyel, nádpallókkal elzárták a „foknál” a halak útját visszafelé, így természetes halastavak keletkeztek. A fogott halakat is ide tették be, mesterségesen tartották, kezelték. Mikor a földesúr (Szeri Pósák), vagy a monostorok apátjai halat kértek a böjti asztalra, (a Pósák szeri és ellősi monostorai) csak ki kellett emelni a holtágból a kért fajtát, s mennyiséget. (A holtág déli végét a mai napig FOK-nak nevezik az itt élő emberek.)

A falu még a török időkben is virágzott. Az 1558-as defterben (török adólista) 25 adózó portát írtak össze, s főleg hallal adóztak. A falu sorsát az 1693-as tatár segédcsapat pusztítása pecsételte meg. A lakosok csak a XIX. században települtek vissza. Majd jött a Tisza szabályozását elrendelő Vásárhelyi terv. A kanyarokat átvágva megrövidítették s víz folyását, a Tiszát gátak közé szorították. A gát a régi Szentes-Szeged országúira épült, így a falu az ártérbe került. A költözés a gáton kívülre 1890-1895 között történt meg. Hogy mennyire jól választották meg a falu helyét az első letelepülők, mutatja az alábbi későavar bronzöweret. Ezt a szíjvéget, melyen állat és emberalakokat látunk, a szakirodalom „MARTELYI” avar szíjveretnek úja. A lelet a Tiszaparton lévő késő-avarkori temetőből került elő, mely a régi falutól DK-re van. Ahol temető van, ott falunak is kellett lenni. Valószínűleg Szent Adorján az elpusztult avar falu helyére épült.

11