A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Az órás
BENKŐ LÁSZLÓ RÉGI VÁSÁRHELYI MESTERSÉGEK Az órás Az órásmesterség kialakulása és elterjedése az Alfoldön A pusztai népek időérzékelése és időmérése a természeti jelenségek (a Nap, a Hold, a csillagképek változásának, ismétlődésének) megfigyelésével alakult ki. A magyarság, mely a természethez közel álló nép volt, az idő múlását pontosan követte, de a napi teendőket nem óra beosztással mérte, hanem a napszakok fordulóihoz igazította. Apáról-fiúra, anyáról leányra hagyományozódott, hogy napközben a Nap járását, éjjel a kakasszót, majd a Fiastyúkot és az Esthajnalcsillagot figyelték, ezek csalhatatlan időmérők voltak. Ezekben az időkben a pontos óra mérés helyett csak hozzávetőleges időmeghatározásokat használtak: „pirkadatkor”,,,hajnal tájt”, „kora reggel”, „ebéd (dél) előtt”, „a déli órákban” „délután”, „kora este”, „szürkületkor”, „estefelé”, „lámpagyújtásra”, „késő este”, „éjfél tájt”. Az Árpád korban épülő templomok tornyában megjelentek a kisebb-na- gyobb harangok, csengettyűk, amelyek az akkori csendes pusztán messzire elhallatszottak, jelezve a reggeli és esti imaidőt, később a déli harangszót. Az Alföldön pásztorkodó és földművelő nép napi, heti, évszakokhoz kötött és éves munkarendet alakított ki magának. Az alföldi kézműiparról, ezen belül is az órásokról, órákról nagyon kevés adatunk és tárgyi emlékünk maradt fenn a török hódoltság előtti időkből. Kézzel fogható emlékünk, azaz bármilyen óraszerkezet, nem maradt fenn ebből az időből. Az 1700-as évek elején kezdtek elterjedni Magyarországon, a Fekete-erdő környékén gyártott, festett előlapú, olcsón megvásárolható faliórák. A következő századra szinte minden tanya és városi szegényebb ház konyhájában, szobájában ott lógtak a falon a rózsákkal, pipacsokkal díszített, toboz vagy körte alakú súlyokkal működő órák. Sokan magyar gyártmányúaknak tartották őket. Összetéveszthetetlen sajátosságuk volt a római számokkal festett számlapjuk, amelyeken a négy órát, nem a IV-el, hanem négy I-el jelölték, azaz a III és V között Ilii jelet találunk. Az olcsó, egyszerű szerkezetű órák előlapja könnyű, puhafából volt kifűrészelve, mérete 15x20 cm. A gyalult fa előlapot vékony gipszréteggel vonták be, száradás után fehér, csontszínű, vagy más világos alapszínt festettek rá. A kerek számlapot a már említett római számjelekkel megfestették, kétoldalt leginkább oszlopokra csavarodó repkény, borostyán került. A számlap feletti félkörívbe festették kézzel a sárga, rózsaszín de leggyakrabban vörös rózsákat, zöld levelekkel. A festett számlapot átlátszó lakkréteggel vonták be, amely sokáig védte a festést. Az egyszerű óraszerkezet is fából készült, alul nyitott dobozba 103
