A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - HERCZEG MIHÁLY: Susáni szótár. - 99 szemelvény a susániak szókincséből

HERCZEG MIHÁLY

SUSÁNISZÓTÁR

99 szemelvény a susániak szókincséből

Előre kell bocsátanunk, hogy aligha akad olyan szó a susániak nyelvhasználatában, amely kifejezetten ennek a városrésznek a lakóira lett volna jellemző. A régi vásárhelyiek életmódját tükrözik viszont ezek a szavak, kifejezések. Többségükben a mezőgazdaságra és a vele kapcsolatos kisiparra, a használati tárgyaikra, életmódjukra jellemzők ezek a szavak. A Magyar Néprajzi Lexikonban föllelhetők ugyan, de sokszor eltérő jelentéssel. Bálint Sándor 1957-ben kiadott Szegedi szótára még megközelítően tartalmazza őket, bár nem mindet. Bálint Sándor se ismeri a „KOSTÖKZACSKÓT”, a „TÜLED”, „NE IDE” igét, vagy a „LESZALADÓ” szót. Ez utóbbi a körtöltés és az Aranyág találkozásánál húzódott. Ma már a legköznapibb szavak zömét is magyarázni kell a fiataloknak.

1. bugarádé = fuvaroskocsi - A fuvaroskocsi speciális válfaja, melyet kifejezetten homok vagy föld szállítására alakítottak ki. Abban különbözött az igáskocsitól, hogy lőcs helyett négy rakonca tartotta az oldaldeszkákat. A rakoncát a fürgettyűbe beépítették. Hiányzott az első és hátsó fülhérc róla. Saroglyák helyett két súberdeszka tette lehetővé a gyors leürítést. Vásárhelyen a fuvarosok negyedrésze Susánban lakott (1926-ban pl. 44 közül 11). Az aranyági homokbánya közelsége is lehet magyarázat.

2. abál = köveszt - Régebben csaknem minden susáni család vágott disznót. Tárolási okok miatt bizonyos részeit: a véres „torkosát”, a tüdőt, lépet, nyelvet stb. megabálva dolgozták fel. Az abálás nagy üstben történt, bő, sótalan vízben. Az üstöt a kaminban levő katlanra helyezték, vagy a száraz bejárat alatt, vagy a „házelőtt”-i üstházon. Lassú tűzön addig abálták, míg az abálóvillával megszúrt tüdőből vér szivárgott. A hurkatöltelékhez a jó zsíros abálóléből is jócskán mértek, hogy könnyebb legyen a „hurkatőtővel” betölteni.

3. ablaktábla = Az ablak külsején elhelyezett fa- vagy vastábla, amely védte az ablakot a hideg vagy a betörés ellen. Nem azonos a spalettával! Susánban, a Görbe utcában az 1980-as években még volt egy ilyen ház.

4. abrak = tartalmasabb takarmány, amelyet nehezebb munkák végzésekor, vagy utódnevelés idején kap a jószág. A lovak abrakja szemes zab vagy morzsolt kukorica, szarvasmarháknál, disznónál főleg korpa, borsódara.

5. abrakos tarisznya = Olyan, zsákvászonból készült nyakba akasztós tarisznya, amelyet várakozás idején akasztott a fuvaros vagy a fiákeres a lova nyakába, amelyből a lova szecskával kevert abrakot fogyaszthatott várakozás közben.

6. acél = a tűzszerszám egyik része. A jobb kézbe fogott acéllal szikrát csiholtak a bal kézbe fogott kovakőből. A keletkezett szikra belekapott a hozzászorított taplóba, amely parázs meggyújtotta a dohányt a pipában. Még a 20. század közepén is öreg susániak a kapuba kiülve ezt használták; „csajjuk mög a zsidót!”: vagyis nem adunk pénzt a boltosnak gyufáért.

7. ágy = fekvésre szolgáló bútor. Elhelyezésük a 20. század elején nagyot változott. Azelőtt a szoba falával párhuzamosan helyezték el az ágyakat. A polgári ízlés nyomán a susáni lakásokban is terjedni kezdett a páros ágy, a hozzá tartozó éjjeliszekrénnyel. Kiszorult viszont a „toli”, a tolóágy, amely a népes gyerekseregnek adott éjszakára nyughelyét.

417