A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - BALOG GÁBOR: Máyerfy József (1845-1907)
keket az ismeretben, az Isten félelmén kívül, az itt hangoztatott erényekre tanítják”. A Hódmezővásárhely így méltatta a házaspárt, illetve az eseményeket: „[...] az ág. evang. egyház nemes lelkű áldozatkész vezetőjét, felügyelőjét, Máyerfy Józsefet és nejét ünnepeljük, akik [...] megfeszített szorgalommal, becsülettel szerezték vagyonukat, polgártársaik, az egész város közönségének tisztelete, becsülése mellett, akik nemes lelkűk sugallatára hallgatva a közjóért, egyházukért áldoznak, hogy általánosan tisztelt nevük örökké fennmaradjon, hogy például szolgáljanak a késő utókornak, hogyan kell abból, amit az Isten ad, áldozni”.22 (A Márton utcai épület ma is hirdeti - feliratával mindenképp - Máyerfy és neje nevét, habár - mint köztudomású - már nem szolgál iskolaként, hanem az evangélikus lelkészi hivatalnak nyújt helyet.23 Jelenleg - a templommal együtt - ideiglenes műemléki védelem alatt áll, és minden remény megvan arra, hogy annak végleges formáját elnyerje.) Az iskolaépület azonban csak a kisebb nyom, melyet Máyerfy a városképen - máig hatóan - hagyott. 1896-ban, a Szentesi utca 22. szám alatti telkén ugyanis - saját céljaira - egy tízszobás nagypolgári házat emeltetett, és bár ezt - feltehetően a Márton utcai épület későbbi megvalósulása miatt - nem az egyházra, hanem teljes egészében nejére hagyta, annak felépíttetését a város építészeti téren való fejlesztéseként értékelhetjük.24 (A - jelenleg - Dr. Rapcsák András út 28. számú, a Cukor utca és a - jelenleg - Dr. Rapcsák András út északi sarkán lévő, úgynevezett Máyerfy-ház - a helyileg védett objektumok körén belül - legnagyobb földszintes épületünk.)25 Máyerfy az iskola átadását követő évben betegeskedni kezdett, mígnem 1907. június 1-jén elhunyt. A Hódmezővásárhely című lap szerint ekkor: „Egy áldással teli élet fáklyája lobbantott utolsót [...] s szállt az egek Urához, hogy számot adjon azokról a tettekről, melyekre [...] mindig örömmel gondolunk”. Az újság - többek között - a következőképpen emlékezett rá: „Becsületes és fáradtsággal telt életet futott meg 63 esztendő alatt Máyerfy József, s benne mindenkor a szorgalmas munkást, a közjóért harcoló nemes férfiút, embertársai nyomorúságán, szegénységén segítő, az igaz és nemes ügyet mindenkor lélekből 22 HMV, 1905. nov. 7. „A Máyerfy-iskola ünnepélyes átadása” Lásd még: VV, 1905. nov. 7. „Iskola-szentelés”; VRÚ 1905. nov. 7. „Az áldozatkészség ünnepe - Iskolaátadás az ág. ev. egyháznál" 21 Az iskola - mint intézmény - történetére lásd: FRANCISZTINÉ 2008. 292-296. 24 Az épület történetét részletesen megírtam A hódmezővásárhelyi Máyerfy-ház címmel, amit remélhetőleg hamarosan lesz szerencsém közreadni a Szeremlei Társaság soron következő évkönyvében, vagy attól függetlenül. 25 Magát az épületet századforduló korabeli állapotában lásd: KRUZSLICZ-MÁYER 1999. 39. 65. kép. (Második, javított és bővített kiadás: 2003. 43. 77. kép.); SZABÓ 1993. 109. kép.; KŐSZEGFALVI Ferenc - SZIGETI János: „Én, József Attila, itt vagyok...!” - A költő vásárhelyi világa. Hódmezővásárhely-Budapest, 2005. 177. Egyébként lásd: KOVÁCS István KRUZSLICZ István Gábor: Gondolatok Nagy Györgytől, Nagy Györgyről. Hódmezővásárhely, 1996. 19. 48
