A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
ADATTÁR - HERCZEG MIHÁLY: Susáni szótár. - 99 szemelvény a susániak szókincséből
botra szerelt szűrőkanállal vödörszámra szedte ki ezt az olcsó takarmányt, és etette vele a kacsáit. 20. bakancsszög = jancsiszög - Félgömbfejű vasszög, amelyet a szegény emberek a talpbőr kímélése végett sűrűn a bakancsuk talpába vertek. Országosan ismert, különösen háborús időkben nagy a becsülete, mert a bakancstalp életét jelentősen megnövelte. 21. rongyos kapca = bojtos étel, kenyérlángosból készült. A kemencében sült, 3-4 mm vastag, kb. 50-60 cm átmérőjű lángost darabokra tördelték. Lábasba helyezve forró tejjel vagy vízzel felpuhították, majd jó teljes tejföllel bőven leöntötték. A nagy tálban tálalták fel második fogásként, a száraztészta helyett. De bocskornak nevezték a rétestészta nyújtásakor kimaradt szélet, amelyet kinyújtottak és a kerek tepsiben kisütötték, bőven megtejfölözve. 22. bodag = zsíros bodag - a Szegedi szótár szerint kuglófszerű kőttes tészta, amelyet kanállal fölvernek, tepsibe öntik, aztán kisütik. Vásárhelyen nem édes tésztát értenek alatta. Kenyérsütéskor a vakarcsot liszttel és zsírral összegyúrják (Bálint Sándor szerint zsírosbodag), ellapogatják kb. 2 ujjnyi vastagra, a tetejét késsel beirdalták, tojással megkenték, sóval, köménymaggal megszórták. A kemence fenekén kisütötték. 23. bérkocsis = fiákeros - a bérkocsis pénzért utasokat szállított a hintószerü fiáke- rén. Az egylovas fiákért konflisnak nevezték. Mivel Susánban volt a nagyállomás, igen sok fiákeros lakott itt. Piacos napokon a vonaton érkező kofák, meg az árumintáikat ajánló „vigécek” voltak a legjobb kuncsaftjaik. Úri népek esküvőre, színházba, bálba menve is szívesen igénybe vették. Temetéskor a halottaskocsi előtt fiáker vitte a papot és a kántort a gyászoló háztól a temetőbe. 24. hordár = träger - a Szegedi szótár szerint hordárok kísérték lámpával bálba, színházba a dámákat. Az Értelmező Szótár meghatározása szerint pályaudvarokon az utasok poggyászát díjazásért vivő férfit értünk alatta. Vásárhelyre az utóbbi érvényes. A Susánban lévő Nagyállomás előtt hordárok várták az érkezőket, hogy csomagjaikat kis kocsijaikon elszállítsák. Hordár várta a megrendelőket a János téren is, hogy az üzletekben vásárolt terjedelmes vagy súlyos árut hazavigye. 25. bogjakemönce = banyakemönce - boglyaalakú, sárból és cserépdarabokból készült tüzelőhely. A fűtése külső helyiségből történt. Fűtöttek szalmával, izikcsutkával, rőzsével. Használták ősztől tavaszig minden nap, fűtöttek nagy hidegben akár kétszer is. Nemcsak melegítette a szobát, de főzésre és főleg kenyérsütésre használták. A kemencét körülvette a kemencepadka, amelyen az öregek pipázgattak, kukoricát morzsoltak kosárba, kiskasba. 26. borító = kotlóborító, csirkeborító kas. Kúpalakú, fűzfavesszőből fonták a kosárfonók. Míg a kotló nem tudott belőle kiugrani, addig a csirkék ki-beugráltak, de nem kószáltak messzire. Hívó szavára alábújtak az anyjuknak. Márciusban Susán összes utcáját ellepték a kiscsirkék. A negyvenes-ötvenes években a városi hatóság betiltotta az utcai baromfinevelést. Bár a földes, kisforgalmú susáni utcákban minden tiltás ellenére még az 1960-as évek elején is neveltek korai kiscsirkét borító alatt. Ekkor a kosárfonók csirkeborítói mellett lécből eszkábált borító is előfordult. 27. böllér = a disznóvágáson résztvevő olyan személy, aki a pörzsölést és feldolgozást végezte. Régebben a rokonok, szomszédok közül kerültek ki a böllérek, újabban idegeneknél is végeznek pénzért ilyen munkát. A szalmával pörzsölés idején kijelölt helyen végezhették a pörzsölést, a Vásárállás szélén és a Haleszban. A böllér saját eszközeivel végezte a feldolgozást. 419
