A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - Németh László Vásárhely-földrajza. Vásárhelyi helyek és személyek az író műveiben. Válogatta, összeállította: KŐSZEGFALVI FERENC

tanáruk - az Égető Eszter Bozsója - oly humorral elegy áhítattal szokta emlegetni.” (Harmatta János.)

„Szentes felől - egyik regényhősömmel - érkeztem meg a népkert állomásra.” (Mátyás Sándorral.)

„Vásárhelyt egyenesen a múzeumba megyünk... A város vezető emberi közül a mostani igazgató s egyben TIT-titkár az egyetlen, akit mi is ismerünk... A családjukban persze inkább az öregapjával barátkoztam, a szabómester fiából lett tisztifőorvossal, akit mint nyolcvanesztendős embert két fejesugrása közt, az uszodában ismertem meg; később Gyémántdiploma címen regényt is akartam írni róla...” (Osváth Béla és dr. Fáry Béla.)

„A régi harisnya- és szövöttárú gyárnak van egy új, az eredetinél nagyobb részlege az Egrenálóban (nyilván az a behemót épület, amelyet a Dilinka temetőbe menet láttam).” (A Hódiköt az Erzsébeti úton.)

„A régi Bauer-malmot elfoglaló mérleggyár épülésénél még én is ott voltam.”

„A Képzőművészeti Főiskola tíz-tizenöt hallgatója... képkiállítást rendez az egyik szövetkezetben... Néhány percnyi autózás után átmegyünk a megszokottá váló fémkapun, amely a helybeli agrárforradalmár nevét ütötte le a puszta közepébe... A megnyitó beszédek alatt elnézegetem a tagokat: a gyűrű alakú, fánk forma tészta fölött feltűnően sok az őszborostás arc.” (Szántó Kovács Tsz.)

„A városban alig találok ismerőst... Egy-két benszülötthöz mégis bevisz az illem; a Koszta-kiállítás megnyitóján két öreg orvosbarátom hív meg.” (dr. Wirth Márton, dr. Ormos Pál.)

„... az első világháború olasz fogságot járt hadifoglya fejlesztette ki üzletasszony felesége segítségével a később sokszor megcsodált kertészetet. Lányukon át én is megismerem őket (a férfit akkoriban kezdett pedagógiai utópiámban is szerepeltettem).” (Ceglédi Nagy Ferenc.)

„A második nap már reggel hat órakor kicsúsztam a szállodából... A negyvenes évek elején fél Magyarországot végigszállodáztam; ha akkor ilyen szobában, ilyen derékaljon aludhattam volna!” (Fekete Sas, akkor Béke Szálló.)

„A Tisza felé indulok, a hosszú Zrínyi utcán. A körtöltésnél visszafordulok, s a Tarján gyepes sikátorain... ballagok befelé, míg csak... ott állok a Holló utcai iskola előtt, mely néhány éven át egyik színdarabom nevét viselte.” (Cseresnyés Kollégium)

„A kórház alatti falrésen kimegyek a hajdani piacra... a lebontott faszínház terén át egy pillantást vetek a strand s az új kútfúrás eredménye felé...”

„A Belváros meghitt utcáin... kikanyarodok a Sztálin útra, megsimogatom szemmel az újtemplom velenceiesre kopott kövét, amelyet a Bercsényi utca ős tölgyfája mögül annyiszor nézegettem.”

„A nagy sárga földszintes háztömb, a lánygimnázium, utcai frontján az a két ablak a volt nyolcadik terme...”

„A nyírt eperfasoron, melyet az egyik kemény alföldi májusban feketére fagyottan láttam, kimegyek, vagy ezredszer, az Arany-temetőbe. A Mihályék és Kokovaiék sírja előtt mintha tíz évnél is többet korhadt volna az a pad, melyen az Iszony penzumait írtam... Aztán vissza a Csúcson, a szép Jókai utcán a központba. Délután a Susán festői zugait járjuk be, ki a hajdani lovassági laktanyáig...”

„...a görög templom körüli bérházak már beleolvadtak a városképbe... Az Aranytemető egyik feléből a másikba menet hatalmas kocsiszínek tűnnek fel, benne gépek; ... a gépállomás s előtte egy szép új lakótelep... az igazi meglepetést a régi Állatvásártér

414