A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - Németh László Vásárhely-földrajza. Vásárhelyi helyek és személyek az író műveiben. Válogatta, összeállította: KŐSZEGFALVI FERENC

NÉMETH LÁSZLÓ VÁSÁRHELY-FÖLDRAJZA Vásárhelyi helyek és személyek az író műveiben

„Vásárhelyen én először Móricz Zsigmonddal jártam.” (1940. április 13-án érkeztek.) „Akkoriban volt ott egy fiatal tanár, Szathmáry Lajos; ...akiből Sárospatak nagy népfőiskolást és falukutatót nevelt, s amikor Vásárhelyre került, ott igen egészséges filiálét teremtett ennek a mozgalomnak.”

„A cserkészcsapatban megismert diákok közt volt egy - a Kristó patika tulajdonosának a fia -, aki különösen ragaszkodott hozzám, s akinek korai tájékozottsága s szervezőkedve bennem is reményeket keltett...” (Kristó Nagy István)

1945

„A vásárhelyi állomáson egy szakállas költő fogadott, Pákozdy Ferenc... s egy fiatal jogász a Szathmáry-cserkészcsapatból.” (Tárkány Szűcs Ernő)

„A házban két hölgy lakott csak... A két asszony nekem rendkívül megtetszett, különösen a nagymama... nyolcvanéves korában olyan friss, tiszta, tevékeny... A menye szerény, figyelmességében tartózkodó;... Mennyi elszánt erkölcsi erő, igazi műveltség rejtőzött benne.” (Kristóné és anyósa.)

„Rajtuk kívül még egy öreg ember, Márton bácsi volt a házban: a család öreg gépésze, aki hosszas hányódás után mint a disznók etetője náluk kötött ki, a felesége a szegényházban volt, s délutánonként hozzá járt látogatóba.” (Tóth Márton. Felesége pedig nem más, mint Tornyai János fiatalkori barátja, a rendkívüli tehetséggel verselő, művelt Elek Jusztina, akiről Kiss Lajos is írt.)

„A patika fölött üresen állt egy kis egyszobás lakásuk... azt majd berendezik nekem...” (Az Andrássy utcai Kristó patika.)

„Az igazgató, Vörös Mihály, aki fiatal kora ellenére olyan volt, mint egy Ferenc Jó- zsef-kori latintanár... azt mondta, hogy nekik jó, minél több órát vállalok, de nem akarják a magyar irodalmat károsítani.”

„A lelkészelnök, akinél Móricz Zsigmonddal szálltunk meg — zengő, a templom nagy meszelt falait idéző hangján -, egészen elérzékenyedve fogadott.” (Márton Árpád)

„A szobám ugyan sötét volt - de előtte egy nagy háromszögletű veranda, azelőtt, a kerti bejárónál a kis kiugró a virágcserepeknek... (lenn a kertben egy bozótnyi lila virág közt zümmögtek a méhek)... ott készült el a Sarlónak a tanulmány, s ott készült el első vásárhelyi darabom: a Mathiász panzió is.” (A Bercsényi utcai Kristó-házban, a tanulmány A tanügy rendezése volt.)

„... egy iskola három felső osztályában taníthattam! A lány- és fiúgimnázium a tanár- és épülethiány miatt ebben az évben még össze volt csapva.”

„Volt még egy délutáni tanfolyam is; a Cseresnyésnek nem adhattam pénzt; tanítottam őket nyelvre... a franciát kérték.”

„Élt azonban itt - a város életéből kiszakítva - egy sokkal mulatságosabb és jóval műveltebb réteg; ide vetődött s ide honosodó és idetorzult poéta emberek, itt kitenyésztett különcök, akiknek valahogy jó talaj volt ez a megállt idejű, az embert élni hagyó, közönyös s ugyanakkor mégis kedves város, amelyben a mérsékelt bolondságra nemhogy menlevelet adtak, de gyönyörködtek benne, szerették, sőt büszkék voltak rája. Ilyen vásárhelyi különc volt az én költő barátom, Shakespeare szonettjeinek fordítója:

409