A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
tózásra. Mivel én amúgy is szeretőm az emböröket, mög otthonosan tudok mozogni a legkülönfélébb kultúrákban és népek között, nagyon mögszerettem az itteni életöt, de errül mán készülök égy könyvet írni azoknak a mendemodáknak a mögcáfolására, hog> nagyon drága itt az élet. Igen, drága azoknak, akik szőrnéllenzővel élnek, mög nem tudnak alkalmazkodni. Természetesen tartom a kapcsolatot Magyarországgal és a magyarokkal, és ápolom szép magyar anyanyelvemet. Olyan sajátos helyzetbe vagyok, hogy sok cég magyar fordításér' keres mög, amit vagy én fordítok vagy én lektorálok. Az elv az, hogy lépést köll tartani a nyelv változásaival ahhoz, hogy jó és szép lögyön az a fordítás. Ezt mög az anyaországba' használt nyelv figyelőmmel kísérésével lőhetne elérni. Igen ám, de nagy bajok vannak a mostani újságírással, mer' ha elolvasom a magyar újságokat, amiket mán az internetön is el lőhet olvasni, sokszor mögrémülök, hogy milyen pocsékul fogalmaznak, sőt még az olvasószerkesztő (ha még van ilyen) kezenyomát se tudom mögtanálni, és a cikk vagy az írás tele van helyesírási, sőt olykor még nyelvtani hibákkal is. Ezér' én inkább a gimnáziumba' tanultakra, mög a régi szépirodalom olvasása során alkalmazott magyarságra támaszkodok. Nem szeretők általánosítani, de az a benyomásom, hogy a magyarországi újságírásra a kivételöktül eltekintve az igénytelenség lőtt a jellemző, ami ellen neköm mindön génöm ágál. Az, hogy most a kedves (vagy esetleg mérgelődő) olvasó ilyen tájszólásba' írt cikköt olvas, az írásomnak nem az igénytelenségét jelenti, hanem csupán szemléltetni hívatott, hogy az érzelműket, emléköket, mög még a fontos információkat is, a táj mindennapi beszédstílusába' is hűen vissza lőhet adni. Sőt még égy picivel többet is töttem, mer' szándékosan alkalmaztam a táj szólásunkra olyannyira jellemző „é” betűt, ami sé nem „e”, sé nem „é”, hanem a kettő közötti hang. A ’ hiányjelet is azér' alkalmaztam, mer' sokszor elhagyunk égy-égy szóvégi mássalhangzót a mindönnapi beszédünkbe', de ezt a hang pillanatnyi visszafogásával éröztetni lőhet. A mindönnapi munkám nem tájszólásba' íródik, hanem szép magyarsággal, irodalmi nyelvünkön. Munkámba' nagy segítség a szó tárgy űjteményöm, ami kb. 2000 kötetöt tösz ki. Ezök között mögtanálhatók a legújabb helyösírási szótárak, szakszótárak, orvosi szótárak, mög más referenciakiadványok több, mint 100 országbul és közel 100 nyelvön. A vásárhelyi eseményökrül barátaim, mög vót osztálytársaim révén, no mög az internet segítségivei értesülök. A Délmagyarország vásárhelyi rovatát hetente többször is mög szoktam nézni. Sőt sokszor hozzá is szólok az írásokhoz. A mfefón, azaz a magyar fordítók fórumán is mindönnapos vendég vagyok, és tanulok a kollégáknál, mög tanítgatom a fiatalabb, kevésbé tapasztalt kollégákat mestörségünk fortélyaira. Mivel angol mög hawaii nyelvű környezetbe' élők, ezt a nyelvet is köll művelnöm. Szigetünknek van égy újságja, aminek The Garden Island a neve, és ebbe is írogatok persze angolul. Legtöbbször a visszásságokat, mög a rendszer képmutató mivoltát pellengérözöm ki, amit az olvasók többsége szívesen fogad. Természetösen ez zavarja az álpatriótákat. Olyannyira, hogy tavaly égy ilyen szömellenzős álpatrióta fölajánlotta az újság rovatain körösztül, hogy neköm 337
