A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
tán, de azér', mikor kiléptem a szálloda kapuján, akkor visszaváltott a nyelvem. Itt kezdtem lengyelül tanulni, mer' sok lengyel vendégünk vót - csoportok - akiket Gyuri bácsi nem nagyon szeretőd, mer' azoktul nem sok jattot várhatott. De a lengyelök vótak a legvidámabbak, legbelevalóbbak a szocialista táborbeliek közül, oszt mögkedveltem ükét, mög a nyelvüket. Vége lőtt a szállodásiskolának és munkát köllött keresni. Sikerült is Pestön maradnom. A Zivatar utcai Ifjúság Szállóba' kaptam portási állást. Ott is sok vót a külföldi, így nyelvgyakorlásra vót alkalmam. A sors úgy hozta, hogy mögismerködtem égy nagyon csinos leányzóval, Kázár Margittal, aki az Ifjúság Szálló konyháján dógozott mint kézilány. Randevúzni kezdtünk, oszt szerelőm lőtt belüle. 1965-be' azt terveztük, hogy elmögyünk nyugatra szabadságra. Akkor még nem akartunk mink kinnmaradni, csak el akartam vinni Margitot Dániába, ami neköm nagyon tetsződ. Csakhogy az útlevélkérelmit elutasították, mög a föllebbözést is. Indoklás: „Útlevélkérelme ez idő szerint nem teljesíthető.” Ez nagyon földühítött, mer' én mindig úgy éröztem, hogy szabadnak születtem, mint a madár. No, majd én toszok rúla, gondoltam. A gondolatot tett követte, és kalandos úton útleveleket „vöttem kőccsön” a szálloda portájának a fiókjábul, oszt ügyesen möghamisítottam ükét, de ez égy hosszú, külön fejezetöt érdemlő történet, ezért átugrom a részletüket, csak a végeredményre koncentrálok. Természetösen úgy indultunk útnak, hogy vissza nem gyüvünk, de a disszidálási kísérletünk a határon túl, Párkánynál dűlőre jutott, mer' annak az útlevélnek a tulajdonosa, amit Margit fényképivel hamisítottam mög, az Argentin Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára feleségié vót, aki a férjivei égyütt az argentin hatóságok tudta nélkül inkognitóba' vót éppen Magyarországon a KISZ KB vendégeként; szóval nagyon fontos vendégei vótak az akkori rendszernek. Elég az hozzá, hogy letartóztattak bennünket, és dutyiba zártak. Margit 8 hónapot kapott, de terhessége miatt az ítéletit próbaidőre fölfüggesztötték, így 40 napi vizsgálati fogság után szabadlábra került, én mög át a katonai börtönbe, mer' vizsgálati fogságom alatt kikűdték a behívómat, oszt mivel nem jelentem mög a sorozáson, katonaszökevénynek minősítőitek, és ezér' vittek át a katonai börtönbe. Az esküvőnkre is ott került sor. Az esküvői öltönyöm a csíkos rabpufajka vót, a tanúnk mög két smasszer. A nászéccakánk mög öt perc beszélgetés égy hosszú asztalnál, égy smasszerrel közöttünk, de se puszi, se ölelés. Még jó, hogy előlegöt vöttünk. Éngöm égy évi börtönre ítéltek, oszt a Kozma utcai gyűjtőfogházba vittek, ahun beosztottak dógozni a börtön fordítóirodájába. Egyébként ez a börtön nagyon jó iskolája lőtt az élettnek, mer' önfegyelemre tanított, mög arra, hogy a mögaláztatások mellett is embör maradjak. Mivel akkoriba' a tiltott határátlépés politikai bűncselekmény vót, politikai elítéltekkel vótam égyütt. így a cellatársaim tanárok, papok, mög újságírók vótak. Intelligens társaság. Szöröncsémre. A fordítói pályám tehát a gyűjtőfogház fordítóirodájába' kezdődött. Legelső fordításom égy 16 oldalas német kiadvány vót az NDK-beli javitó- nevelő óvodákrul. Amikor kész vótam vele, át köllött adni lektorálásra Vass Péter atyának. Hát ű aztán olyan jó möglektorálta, hogy az egész égy piros 331
