A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba

aztán a szülők majd panaszt tösznek. A szívnek nem löhetött parancsolni. Úgyhogy a táborzárást mögelőző tábortűznél este a mindent figyelőmmel kísérő úttörőlányok ezt énekelték a kellemes nyári éjszakába': „Vékony héjjá, de vékony héjjá van a piros almának. Szép szeretője, de szép szeretője van a Jancsi pajtásnak...” Ez az egyik legkedvesebb emléköm Mártélyrul. Egyébként Mártélyt mindig szerettem, oszt ott még tán a szödörindák is ismertek mán, mer' nem mindig húzták mög a lábam. Röggelönként többször átúsztam a fákat fest- ményszerűen tükröző holtágat oda-vissza csak úgy tornaképpen, oszt a vízbe' a súlyominda mög a hínár is szeretettel simogatott.

Aztán vége lőtt a középiskolai tanulásnak, de ez nem csökkentötte a nyelvek iránti szeretetömet és érdeklődésömet. Jelentköztem a leningrádi Haditengerészeti Akadémiára, ahunnan visszaírtak, hogy először végezzem el a Tiszti Iskolát Pestön. Fölvételiztem is - bár nem nagy kedvvel - és szöröncsére nem vöttek föl mer' szömüvegöm vöt, mög pocsékul tudtam magasat ugrani, azaz, hogy nem magasat, de még az alacsonyai is lévertem sokszor. A következő próbálkozás a Külügyi Főiskola lőtt vóna, mer' diplomata szerettem vóna lönni, de ott mög azt mondták, hogy végezzek el először égy másik egyetemöt. így történt, hogy jelentköztem a Közgázra is, de ott mög nem értem el elég pontot történelömbül. Nem csuda, mer' éngöm a jelen mindig jobban érdekölt, mint a múlt. Hát ez sé gyütt össze, de éngöm nem nagyon zavart, mer' Lutor Gyulátul mögtanultam, hogy né adjam föl a dogokat égykönnyen. A helyi Vendéglátóipari Vállalat portástanulókat keresött. Mondta anyám, hogy mönjek el és nézzem mög. Hát égy kicsit viszolyogva indultam el, mer' lelki szömeim előtt az vöt, hogy a portás dóga a gyártelepön nyitogatni a kaput a ki-begyüvő tehörautóknak. Aztán a vendéglátóiparinál elbeszélgetött velem az égyik elvtárs, oszt elmondta, hogy szállodaportásod van szó, nem pedig kapusrul. Mög, hogy a nyelvtudásomat tudom majd gyümölcsöztetni, mer' vagy Pestön vagy Pécsött köll tanulni. Jobb szerettem vóna Pécsre mönni, de mégis Pest gyütt be.

Pestön a szállodásiskolát köllött elvégeznöm. Kollégiumba' laktam, és hetente négy napot iskolába jártunk és két napot mög dógoztunk égy szállodába'. Én az Erzsébet szállóba kerültem, ahun nagyon jó tanítóim vótak. Bár a portai munka vót a legfontosabb, mög köllött tanulni a szakma mindön csínját-bínját úgy, hogy két hétig londiner is vótam, cukrászlegény is, kazánfűtő is, pincér is, karbantartó is, de még szobalány is bár bugyit mög szoknyát nem köllött fölvönnöm. Nagyon nagy hasznát vöttem az idegön-nyelvtudásomnak, mer' sok külföldi vendég vót, oszt én mög szerettem velük beszélgetni, mög el tudtam intézni az ügyes-bajos dógaikat. Ezért jatt is járt, ahogy akkoriba' a borravalót hívták. A főnököm, a dörzsölt Oláh Gyuri bácsi égyször az igazgató úrral (ott nem vót elvtársazás!) beszélgetőd rúlam. Én mög a presszóba' vótam éppen, és a portárul odavezető ajtó nem vót becsukva. így mindönt hallottam. Gyuri bácsi beszámolt rúlam az igazgatónak, és mondta, hogy mindön nagyon jó velem kapcsolatba', csak né beszélnék olyan táj szólással. Én elmosolyodtam, hiszen tudok én pestiesen is beszélni, oszt attul kezdve tökéletösen, úriasan beszéltem a por- 330