A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - Katyh és Magyarország. Egy kiállítás margójára. Összeállította: VARSÁNYI ATTILA
szavak önmagukért beszélnek. A szovjet vezetők világosan és egyértelműen álltak elő az indoklással. Ezt a kiállítást elsősorban azért készítettük el, mert a fiatal generációkra, a képzésükre, tanításukra gondoltunk. Meg kívánjuk mutatni a fiataloknak, hogy milyenek is voltak e totalitárius rendszerek, és mire voltak képesek. Ma a nemzeti szocializmusról, annak gyilkosságairól, gaztetteiről gyakran beszélünk. Viszont nagyon keveset, nagyon ritkán vagy egyáltalán nem beszélünk a kommunizmus borzalmairól. Nagyon sokan még ma is azt hiszik, hogy nem is illik ez utóbbiak rémtetteiről beszélni, az egy egész jó rendszer volt, tulajdonképpen jól megvoltunk anno. Sajnos azonban a kommunizmus ugyanolyan elnyomó hatalom volt, mint a nemzeti szocializmus. Hazugságra, kihasználásra, kizsákmányolásokra épült, mészárlásokon, gyilkosságokon alapult, amelyeket a saját embertársaikon, saját társadalmuk kárára követtek el. Ez a kiállítás azt is bemutatja, hogy a Hitler által létrehozott rendszer gyilkos rendszer volt, de az a rendszer, amit Sztálin hozott létre, ugyanolyan volt. Nincs jobb, vagy kevésbé rossz gyilkosság, nem szabad különbséget tenni: minden egyes gyilkosság, gyilkosság - legyen közben ilyen, olyan vagy amolyan a rendszer. Azt is meg akartuk mutatni, hogy minden egyes gaztett mögött konkrét emberek állnak. Abban a pillanatban, amikor nincs kontroll, amikor a társadalom nem ellenőrzi az adott rendszert, könnyen félrecsúszik. A politikusok - akiknek néha feltétel nélkül hiszünk, és akikben néha feltétel nélkül bízunk - alkalomadtán rettenetes tettekre képesek. Azért is akartuk bemutatni a kátyúi tömegmészárlást, mert azt az egyik oldalról kezdettől fogva hazugság övezte. A másik oldalon viszont ott az igazságért folytatott harc. Nagyon sokan az életükkel fizettek azért, mert harcoltak az igazságért. Úgy tűnhet, hogy mára már lezárhatjuk ezt az ügyet, de nem így van. A Kátyú-dosszié továbbra is nyitott, nem zártuk le, még mindig számos kérdőjel maradt. Továbbra sem tudjuk, hogy mi lett a sorsa párezer lengyel katonatisztnek. A kátyúi tömeggyilkosság nemcsak a 22 ezer lengyel áldozatról szól. Ha részletesen megnézik a kiállítást, látni fogják, hogy Kátyúnak nemcsak 22 ezer áldozata volt, de áldozatul estek a meggyilkolt katonák családtagjai is. Ezreket deportáltak keletre, legtöbbjük sohasem tért vissza. A mi generációnk kötelessége, hogy szabadon, nyíltan beszéljünk ezekről a szörnyű tettekről, mégpedig azért, hogy ilyen tragédiák soha többé ne történhessenek meg. Többek között ez volt a vezérgondolata a kiállítás elkészítésének.” Andrzej Jan Przewoznik 1988-ban szerzett történelem szakos diplomát a krakkói Jagelló Egyetemen. Történészként tanulmányozta a II. világháború során Magyarországra menekült lengyelek históriáját, kifejezetten baráti viszony fűzte a magyar néphez. Fő témája azonban a kátyúi mészárlás eseménytörténetének feldolgozása volt, a történtek feltárása és dokumentálása életcéljává vált. Tagja lett a nehéz témát vizsgáló orosz-lengyel bizottságnak is. 1992-től a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkáraként komoly figyelmet fordított a 305
