A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók

Hosszas keresés után az új iskola kijelölt helyét a Klauzál utca 125., 125/a., és 127. számú házak, és azok telkei képezték. Itt épült fel Susán új, 3 tantermes iskolája, amelyet

1935. szeptember 26-án avattak fel. Az önálló nevelőtestületet - Boros Áron unitárius kántort, Gáspár Géza, Szilágyi Endre és Szilágyiné Néder Mária tanító - szeptember 23- án nevezték ki. A tanítás is ezen a napon kezdődött.

1936-ban az igazgató jelentette, hogy a „szép, modern, 3 tantermes, és zárt folyosós földszinti épület tantermei világosak, tágasak, udvara szép nagy, fásítva és parkosítva. Játszótere tágas. A tantermek 66-66 nr nagyságúak. Az iskolához tartozott egy teljesen különálló szolgalakás. Az iskolában nincs víz, a tantermekben hiányzik a villany és kályha is. Az iskola tanulói a legszegényebb néposztály gyermekei közül kerültek ki. Az 1—IV. osztályba 175 tanuló, az I—III. ismétlő osztályba 40 fiú iratkozott be, de ez a létszám hamarosan 200 mindennapi és 94 ismétlőiskolai tanulóra növekedett. Az első tanévben az V-Vl. osztályos tanulók a Nyár utcai iskolába jártak.”26

Az iskolát először Susáni Állami Elemi Népiskolának nevezték azért, hogy ne lehessen összetéveszteni a Klauzál utcában működő református elemi népiskolával, de 1936- ban engedélyt kaptak a Klauzál utcai Állami Elemi Népiskola elnevezés használatára.

1936-ban két tanterembe váltakozva járt az I—III., és a II—IV. osztály, a harmadik teremben viszont egyhuzamban tanultak az V-VI. osztályosok, azért, hogy délután az ismétlősöknek és a hittanosoknak átadhassák a helyiséget. 1937 májusában kaptak villanyt, és ezen a nyáron bevezették a vizet is.27

Az 1939-40-es tanévben 193 mindennapi és 46 továbbképzős fiútanuló látogatta az iskolát. 80-90 szegény gyermek kapott ingyen tejet, cukrot valamint kenyeret. A bírságpénzből, a város által adományozott segélyből, a Kokron Kötszövőgyár és Halász ruha- kereskedő adományaiból ruhát, cipőt, kabátot, sapkát, harisnyát osztottak a rászorulóknak, valamint cipőt talpaltattak.28

1940-ben a tantestület elhatározta, hogy megpróbálkoznak a VII. osztály beindításával. Kérelmüket a Tanfelügyelőség elutasította. Az igazgató az elutasító válaszba nem nyugodott bele, újabb kérvényt nyújtott be, amelyben közölte, hogy sem új tanerőre, sem új tanteremre nincs szükség. Végül az 1940-41-es tanévben mégis hozzájárultak az új osztály megnyitásához.

1941. január 10-én Gáspár Géza nyugdíjazását kérte, és átadta az iskolát Szilágyi Endre tanítónak, aki június 10-ig ideiglenes, majd kinevezett igazgató lett. 1941-42-re tervezték a VIII. osztály bevezetését, amelyet újabb összevonással tudtak csak megoldani. Nehezítette a helyzetet, hogy a törvény szerint az ismétlőiskolát is fenn kellett tartani, sőt a hittanóráknak is helyet kellett biztosítani. 1941. május 10-én a tanfelügyelő megállapította: „komoly nehézséget okozott, hogy a növendékek a szegénység miatt alig rendelkeztek írószerrel és taneszközzel. A tantestület tagjai többször sajátjukból pótolták a hiányzó eszközöket.”29

1945-ben átmenetileg Szilágyi Endre igazgató-tanító irányította a három állami iskolát. 1945 októberében a Nyár utcai iskolával közösen megnyitották az V. osztályt, és az egész felső tagozatot szakosították. Az V. osztály ebbe az iskolába járt, a többi felső

26 Uo. A Hódmezővásárhelyi Susáni Állami Elemi Népiskola iratai, A Klauzál utcai Elemi Népiskola iratai, 67/1936.

27 Uo. 80/1937.

28 Uo. 84/1940.

29 Uo. 62/1941.

287