A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - TALMÁCSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói IV.
orvosválogatottban elért eredményei jutalmául 1993. február 22-én az előző év legjobb szenior sportolójának választották meg a városban. Aktív labdarúgóként is odaadással látta el üzemorvosi és háziorvosi feladatát, szeretik, tisztelik a betegek. Közéleti tevékenységét ismerték el akkor, amikor a rendszerváltást követően két cikluson át a városi képviselőtestület tagjává, és a sportbizottság elnökévé választották. Az ezredforduló időszakának kimagaslóan legjobb sporteredményét Vásárhelyen úszásban érték el. Micsoda ellentmondás feszül e mögött: abban a sportágban, melynek körülményei a minőségi versenysport üzésétől fényévekre álltak. Az úszók még mindig egy megrepedezett, nyitott betonkatlanban rótták kilométereiket, amely már a második világháború éveiben sem számított korszerűnek. Azért példaértékű a történet, mert egy elhivatott edző és egy tehetséges tanítvány találkozásáról szól, együttműködésük eredménye pedig az a felismerés, mely azt bizonyítja, hogy mostoha körülmények ellenére is születhetnek kiemelkedő sportsikerek. Amikor fejezetünk ’’őszereplője elkezdte rendszeresen látogatni az uszodát, a vásárhelyi úszóélet épp kezdett talpra állni hosszú évek tespedése után. Nagy István, Szabó András, Kovács Zsuzsanna, Becsei Béla sikerei már a múlt ködébe vesztek; a Török testvérek vagy Lehmann Róbert eredményeire is egyre kevesebben emlékeztek. Az úszószakosztály - az egyesületi változások évtizedében - fennmaradásáért küzdött, és ha nem tekintette volna a magyar sportvezetés országos szinten kiemelt sportágnak, talán elmerült volna a nyitott medence algás vizében. FALTÓL-FALIG ÉLET: RISZTOV ÉVA Risztov Éva 1985. augusztus 30-án, Hódmezővásárhelyen született. 1988-ban Egerszegi Krisztina hatására kezdett el úszni, és nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy ő is olimpiai bajnok legyen. „[...] amikor Egerszegi Krisztina lent volt Hódmezővásárhelyen, egy óriási rendezvényen, ahol valahogyan odakeveredtem hozzá. Megfogtam a kezét és mindenhová elkísértem, igaz öt évesen még nem tudja az ember felfogni azt, hogy egy olimpiai, vagy egy világbajnok kezét fogja éppen. Olyan kisugárzása volt Krisztának, hogy mikor el kellett mennie a Városházára, elkezdtem sírni, mert oda nem mehettem vele. O vigasztalásképp leguggolt hozzám és megígérte, hogy küldeni fog egy fürdőruhát és egy ajándékot. Hazaérve megkérdeztem édesanyámtól, hogy szerinte be fogja-e tartani ígéretét »Egérke«. Egy hónapon belül kaptam is egy csomagot tőle, amiben egy plüssállat, egy fürdőruha és egy 240
