A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944

elképzeléseivel. Már folyt a parlamenti vita a második zsidótörvény tervezete felett, amikor Hódmezővásárhelyen ugyancsak több zsidó tulajdonos adott túl birtokain.126 A gazdasági albizottság átnézte ezeket a szerződéseket is, de több­ségükben nem talált kivetnivalót,127 tehát a fenti esethez hasonló kevés kivételtől eltekintve nem nyúltak hozzá az ily módon egyszer már árjásított birtokokhoz. Összességében kijelenthető, hogy Kállay Miklós memoárjában elbagatellizál­ta a földbirtokpolitikai vonatkozású antiszemita törvények hatását, amikor kije­lentette, hogy a zsidók azt „megértéssel fogadták, különösen, hogy alig egy szá­zalékukat érintette súlyosabban”. Bár a negyedik zsidótörvény gazdasági követ­kezményeit nagyságrendileg nem lehet összehasonlítani azzal a tömeges egzisz­tenciavesztéssel, amit a második zsidótörvény többirányú korlátozásai okoztak, mégis hiba lenne alábecsülni azokat.128 Mindemellett Nathaniel Katzburg rávilágított a zsidók birtokfosztásának egy további politikai-szimbolikus jelentőségére is, jelesül, hogy a földbirtoklás joga a magyar zsidók számára a polgári egyenjogúság egyik fontos jelképe volt, ezért annak megvonása egyúttal az emancipációban megtestesülő jogok utolsó maradványainak felszámolását is jeleAteüQtls9zemita intézkedések hatásait érdemes azonban nem csak a zsidókra vonatkozóan vizsgálni. A zsidóbirtokokkal kapcsolatos rendelkezések kapcsán a témával foglalkozó történészek egyetértenek abban, hogy azok teljesen alaptalan paraszti várakozásokat gerjesztettek, miközben már meghozatalukkor is tudni lehetett, hogy e várakozások töredékét sem lesznek képesek majd teljesíteni.130 A zsidóbirtokokból ígért földosztás Vásárhelyen is csalódást jelentett azoknak a kisparaszti rétegeknek, akik úgy gondolták, hogy a juttatások útján lehetőséget kapnak önálló, életképes gazdaság berendezésére. Egyfelől a tényleges tulajdon­ba adások a kisajátítás nehézkessége miatt folyamatosan csúsztak. A negyedik zsidótörvény megjelenése után - leszámítva a néhány, 5 holdon aluli zsidóbirtok rapid szétosztását - a jelentősebb ingatlanok juttatásával már a kormányzat sem sietett. A 100 holdon felüli birtokokról csak 1944 nyarán született döntés, ami­kor lényegében már mindegy volt. Másfelől pedig időközben szabad kézből történő eladások révén a kiosztható birtokok területe is jelentősen csökkent. Az 1939:IV. te. életbe lépését követően több vásárhelyi zsidóbirtokra is született adásvételi szerződés, és bár a törvény hatósági hozzájáruláshoz kötötte ezeket, számos esetben jóváhagyták a jogügyle­teket. 131 1942-ig országszerte mintegy 70-80 ezer holdnyi zsidó földbirtok került keresztény kezekbe önkéntes parcellázás vagy eladás útján, jórészt persze áron alul, ami viszont nem jelentette azt, hogy a legszegényebb paraszti rétegek jutot­126 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Főj. Üo. ir. 180/1944. - ide csat.: 138/1940. - ide csat.: 572/1940. 127 NÚ 1941. máj. 6. „Gyors ütemben készül a zsidóbirtokok felosztására irányuló javaslat” 128 KATZBURG 2002. 180., CSŐSZ 2005. 192. 129 KATZBURG 2002. 180. 130 CSŐSZ 2005. 191.; KÁDÁR-VÁGI 2005. 92. 131 VRÚ 1941. máj. 6. „Tárgyalás a zsidóbirtokokról” 225

Next

/
Thumbnails
Contents