A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
szonbérleteinek végleges megszüntetéséről csak augusztusban intézkedett kormányrendelet.^' V. A zsidóbirtokok felhasználásának céljai és szempontjai A zsidóbirtokok hasznosítása során a döntéshozók több, egymásnak gyakran ellentmondó szempontot igyekeztek összeegyeztetni. Egyfelől a szegényparasztok, háborús vagy ellenforradalmi érdemeket szerzett személyek, vitézek, hadirokkantak, hadiözvegyek- és árvák jutalmazásával szociálpolitikai eredményeket reméltek a földosztástól. A legfontosabb cél azonban mindvégig a termelés folyamatosságának fenntartása maradt, ezért a juttatásoknál elsősorban megfelelő gazdasági ismeretekkel, felszereléssel rendelkező, tőkeerős gazdák jöttek szóba. A birtokok tulajdonba adása esetén a juttatottaknak egy körülbelül 30%-os vételárelőleget, kishaszonbérlet esetén pedig egyévi bérelőleget kellett készpénzben kifizetniük, a telekhez pedig biztosítani kellett a felszerelést. Mivel erre csak azoknak volt lehetőségük, akik eleve fel tudtak mutatni némi anyagi önerőt, a zsidóbirtokok kiosztása nem jelenthette a legszegényebb rétegek földhöz juttatását. A földbirtokok árjásítása során tehát a gazdasági ésszerűség elsőbbséget élvezett még a földosztás várható szociálpolitikai sikerével szemben is.83 84 Hódmezővásárhely közigazgatása a zsidóbirtokok felhasználása során egyértelműen a kormányzati intenciókat követte. A városvezetés a földigényekhez képest jelentéktelen területű zsidóbirtokokból - különösen, hogy ezek egy része is a Vitézi Szék hatáskörébe került - túl nagy osztogatást nem tervezhetett. A legszegényebb kisparaszti családok támogatására mindössze a Közjóléti Szövetkezet által kiutalt öt darab 5 holdon aluli ingatlan jutott, így a felhasználás egyik fő iránya nem is nagyon lehetett más, mint a háborús érdemek honorálása. A második zsidótörvény végrehajtásakor a kérelmezők közül azokat vették figyelembe, akik fel tudtak mutatni valamilyen jogcímet, később, a 100 holdon felüli ingatlanokra történő jelentkezéseknél már eleve csak a hadikitüntetett, hadirokkant földművesek igényléseit fogadták el. A zsidóbirtokok felhasználásnak másik fontos irányaként a város olyan szociálpolitikai problémákon igyekezett enyhíteni, amelyek megoldása, bár sürgető volt, könnyen, olcsón kisajátítható zsidóbirtokok nélkül sehogy, vagy csak jóval nagyobb anyagi áldozatok árán történhetett volna. Élve az 1940:IV. te. adta lehetőséggel a városnak sikerült teljes egészében zsidóbirtokokkal fedeznie a belvíz- károsultak házhelyjuttatására igénybevett földek után járó kárpótlást, és zsidóbirtokokon oldotta meg a szarvasmarhatartó gazdák számára egzisztenciális kérdéssé vált legelőhiányt is. De a városatyák számára további, régóta dédelgetett szociális elképzelések kivitelezésére is a zsidó tulajdon tűnt a legkézenfekvőbbnek. 83 A 3.100/1944. ME. sz. rendelet. 84 CSŐSZ 2005. 187-188. 217