A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - ANTAL TAMÁS: Hódmezővásárhely szervezési és működési szabályzatának ügye a két világháború között

vi hivatalról az elmúlt esztendőben szerveztek tájékozódást azért, hogy megfontolás tárgyává tegyék ezen hivatalok államosítását. A szervezési szabályzat rendőrkapitányságra vonatkozó része úgy is hatálytalan. Ugyancsak hatálytalan a számvevőségre vonatkozó része is, mivel a számvevőség időközben államosítta- tott. Az iktató-kiadó hivatalra, továbbá irattárra, levéltárra vonatkozó rész pedig szabályoztatott, külön az ügykezelési szabályzatban. Nyilvánvaló tehát, hogy a szervezési szabályzat teljesen összezsugorodott.

Tisztázatlan még a népjóléti hivatal és közellátási hivatalnak a dolga is, úgyszintén a katonai ügyosztály ügykörébe beosztandó ügyek sem tisztáztattak. Mindezek a szervezési szabályzat kellékeit alkotják, amik nélkül a szervezési szabályzatot elkészíteni szinte lehetetlen.

Felemlítem még azt is, hogy az 1929. évi XXX. t.c. módot ad Polgármester úrnak arra vonatkozólag, hogy a tisztviselőket saját belátása szerint oszthatja be egyik vagy másik ügyosztályba. Ezen oknál foga még az egyes ügyosztályok létszáma sem foglalható határozottsággal a szabályrendet kereteibe. Végezetül felemlítem, hogy minden fontos dologban, úgy a szabályrendelet kérdésében is, állandó érintkezést tartottam fent más hasonló városokkal, és így nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy sem Szeged, sem Debrecen, sem Kecskemét, sem Székesfehérvár, sem Baja nem eszközölte a szabályrendelet módosítását. Ezen városok is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy addig, amíg közigazgatásunkban némi megnyugvás nem lesz, a szabályrendelet módosítását nem vezetik keresztül.

Biztosíthatom Méltóságodat, hogy abban a pillanatban, amidőn a szabályrendelet végleges megalkotásának ideje elérkezik, azt kötelességemnek fogom tartani nyomban véglegezni, s mindent elkövetek arra, hogy szervezési szabályrendeletünknek immár évtizedek óta nem a mi hibánkból húzódó ügye véglegesen bezáródhasson. Mély tisztelettel kérem Méltóságodtól jelentésem tudomásul vételét és fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem nyilvánítását.

PIódmezővásárhely, 1940. október hó 16-án. Tisztelettel: dr. Nagy Gábor v. főjegyző.”

Az elkészülni nem akaró „házszabály” története egyébként még tovább is fejlődött. Az iménti főjegyző ugyanis 1941 októberében ismét érdeklődött a jelentésében említett városok, valamint Sopron polgármesterénél egy tudakozódó körlevél útján a helybeli „működési szabályzatokra” vonatkozóan. A legtöbben csak 1944-ben válaszoltak - ismét nemleges formában.’3 A vásárhelyi polgár- mester és a főjegyző közötti üzenetváltásokra pedig találtunk még későbbről (1942-ből és 1944-ből) származó adatokat, amelyekre az is okot adhatott, hogy 1943-ban Szeged törvényhatósága végül mégis elkészítette a maga szervezeti

Uo. 457/1941. számú V. ügyosztályi irat, valamint Pécs és Debrecen válasza (319/1944. csomó).

169