A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - ANTAL TAMÁS: Hódmezővásárhely szervezési és működési szabályzatának ügye a két világháború között

ANTAL TAMÁS

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SZERVEZÉSI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATÁNAK ÜGYE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

1. § A törvényhatóságok rendeletalkotási joga

A területi és helyi közigazgatás évszázadok óta folytatott gyakorlata a szabályrendelet-alkotás, amely különösen a városok önigazgatásának és jogforrási rendszerének volt jellemző vonása már a rendiség korától kezdődően szerte Európában (ins statuendi, Willküren, Statuten, statutes)} A koraújkori Magyarországon Werbőczy István szerint minderre olyan közösségeknek volt jogosultságuk, amelyek önálló joghatósággal bírtak (quae habet jurisdictionem propriam)', ezen „erkölcsi testületek” közé nem csak a vármegyéket, hanem a szabad királyi városokat is felvette azon megkötéssel, hogy a statútumaik „igazságosak és tisztességesek legyenek, mások jogaiban és szabadságában kárt ne tegyenek, és sérelmet ne okozzanak. Az ilyen határozatokat és statútumokat pedig a nép többségével és józanabb részével kell hozni és megállapítani, mert különben azokat a nép vagy közönség statútumainak nem nevezhetjük.”1 2

Magyarországon a polgári kori törvényhatósági jogú városokban, így Hódmezővásárhelyen is továbbélt e jogalkotó tevékenység, amely a városi autonómia és önigazgatás: az önkormányzatiság egyik legfontosabb megnyilvánulási formája volt annak ellenére, hogy a rendeletalkotást a tárgy szerint illetékes szakminiszter felsőbb szervként felügyelte, s ennek keretében akár a hozzá felterjesztett törvényhatósági szabályrendeletek szövegeinek részbeni megváltoztatását is kívánhatta. A szabályrendelet-alkotás tárgykörébe a törvényhatóság „saját belügyei” tartoztak, vagyis a rendeletalkotási jog gyakorlására - a mai közjog szabályaihoz hasonlóan - vagy magasabb szintű jogszabály felhatalmazása alapján, annak végrehajtására, vagy a helybeli társadalmi viszonyok rendezése végett, a közgyűlés saját elhatározásából kerülhetett sor (1886: XXI. te. 3. és 11. §). A „belügy” fogalma azonban csak esetről estre volt definiálható: általában mindazon kérdések odatartoztak, amelyeket az állami főhatalom a maga igazga1 RUSZOLY József: Európa jogtörténete. Az „újabb magánjogtörténet” Közép- és Nyugat- Európában. Budapest, 1996. 42-43. Hazai vonatkozásban a városok joghelyzetéről ld. még KÁLLAY István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon. Budapest, 1989., BLAZOVICH László: Városok az Alföldön a 14-16. században = Dél-alföldi évszázadok 17. Szeged, 2002.; Buda város jogkönyve. I—II. Közreadja BLAZOVICH László és SCHMIDT József. Szeged, 2001. Német területre Id. SCHMIDT-WIEGAND, Ruth: Willkür = Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte. (HRG) 38. Lieferung. Herausgegeben von Ekkehard Kaufmann und Dieter Werkmüller. Berlin, 1995. Kolumnen 1438-1440., EBEL, Friedrich: Willkür = Lexikon des mittel Alters. IX. Verlag J. B. Metzler. Stuttgart-Weimar, 1999. Kolumnen 217-218.

2 Werbőczy István Hármaskönyve. III. rész, 2. czím. L, 7. és 8. §. Közreadja KOLOZSVÁRI Sándor, ÓVÁRI Kelemen és MÁRKUS Dezső. Budapest, 1897. 376-379.

161