A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920

az elkövetkező napokban halt bele lövési sérülésébe. Az áldozatok felerészben az erdélyi kiegészítésű szebeni 90. gyalogezredből, és felerészben az óromániai

1. vadászezredből kerültek ki, nemzetiségükre nézve románok, kisebb részben pedig erdélyi szászok voltak.

A 2. vörös hadosztály 22-én Mindszentnél levő egységei ellen Orosháza felől két ellenséges oszlop nyomult előre. Szegvár irányában egy négy zászlóaljból és négy ütegből álló csoport, Mártély felől pedig egy gyalogzászlóaljból, egy lovasszázadból és egy ütegből álló különítmény támadott.57 58 Szegvárt és Mindszentet, az utóbbit a 23-ra virradó éjszaka erős utcai harcban, hamarosan elfoglalták, majd a Szentest megszállva tartó csapatokat is visszavetették a Tisza nyugati partjára.

Július 22-ére virradóra a város már tele volt román katonasággal, amely fegyver utáni kutatás ürügyén számos helyen fosztogatott. Mártély felé ágyúk és gépfegyverek vonultak. Kihirdették, ha valaki kísérletet tesz román katonát lelőni, vagy fegyverét nem szolgáltatja be azonnal, azt a város piacán agyonlövik. Még a románok kivonulásának napján megjelent a városházán egy magát Berényi Lászlónak nevező, 24-26 évesnek látszó személy. Magyar hadseregbeli tiszthelyettesnek vallotta magát, aki olasz fogságból szökött, és két hónap óta a vásárhelyi tanyák közt bujdosik a románok elől, s miután pénze elfogyott, irodai munkához nem jut és városába, Kassára sem térhet vissza, némi segélyt kért.

Az elkövetkező drámai napok kulcsfigurájává váló, állítólagos okleveles gazdász 22-én már román tiszthelyettesi, egy-két nap múlva pedig már hadnagyi egyenruhában intézkedett. A Ferenc József sugárút 24. számú házban (később a tisztiklub épülete) lakott, s annak kapujára a „Vásárhely város rendőrparancsnoka” feliratot ragasztotta ki. Fegyverekkel felszerelkezve egy sárga fiákeren, vagy, hogy jobban imponáljon, kivont karddal lóháton járt, mögötte kocsin román fegyveres katonák. Állandó kísérője volt a 27 éves, szegedi származású Nagy Géza, aki egy itteni fényképésznél segédeskedett. Román katonai segédlettel ők ketten napokon át rettegésben tartották és végigrabolták a várost. Személyesen, vagy kiküldött járőrrel sorra tartóztattak le és hurcoltak fel embereket a városházára, állítólag azért, mert a román katonaságra fegyvert fogtak, vagy amiért kommunisták voltak.^ A Berényinek tulajdonított listán legnagyobbrészt a proletárdiktatúra alatt exponált munkásvezetők nevei szerepeltek, ezek azonban Posztós Sándor kivételével már korábban elhagyták a várost. Váltságdíj ellenében Berényi többeket utóbb elengedett. Besúgások, aljas bosszú alapján többen is kerültek a listára. A városi székház pincéjében lévő rendőrségi fogdába hurcoltakat a román katonák megfosztották értékesebb ruhadarabjaiktól, és kegyetlenül összeverték őket.59

57 LIPTAI Ervin: A magyar Vörös Hadsereg harcai, 1919. Budapest, 1969. 378.

58 CSML HL Tan. ir. II. 30/1920.

59 LÁSZLÓ Jenő: i.m. 9.

151